2011. május 8., vasárnap

Zilahy Lajos




A lélek kialszik c. könyvét olvastam ismét...

Zilahy könyve a gazdasági válság idején íródott,  aktuális kérdést feszeget:milyen utat jár be egy Amerikába szakadt, vagyonát vesztett fiatalember, aki a családi vagyon visszaszerzésének vágyával hagyja el hazáját.

A főszerelő Pekri János egyes szám első személyben meséli el szerencsepróbálásának minden örömét és nehézségét. Az idegenben töltött magányos éveinek kínzó fájdalmait, a reménytelenség időszakait és a szerelem kibontakozásának őrültségeit.

Zilahy  a kivándorlók tragikus hányattatásait rajzolja meg Pekri történetében. A regény címe is erre utal: hogyan lesz a külföldre távozott magyar fiatalember a vágyak szertefoszlása után lélekben halott, és mindörökre hontalan.


A regényből egy gondolat:

„ Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti. (...) Ne méregesd az életet, hogy tíz vagy húsz évvel rövidebb vagy hosszabb, ez úgyis mindegy ahhoz mérve, hogy milyen sokáig nem leszel a földön -, ne igyekezz kitörni a körből, amelyben élned rendeltetett. „




Zilahy Lajos

(Nagyszalonta, 1891. március 27. – Újvidék, 1974. december 1.) magyar író, publicista, az MTA tagja.


Apja közjegyző volt, anyja pedig egy dunántúli földbirtokos családból származott. Jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Versek címen megjelenik az első önálló kötete. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött és 1919 végéig ott is maradt. Ez idő alatt egy ellenforradalmi lap kiadásán fáradozott. Miután visszatért Magyarországra, színműveit Az ökör és más komédiák címmel adatja ki 1920-ban Budapesten. 1922-ben megjelent első regénye Halálos tavasz címen, amely hatalmas sikert aratott.


Ezt követően több színművel jelentkezett. 1923-ban a Nemzeti Színházban bemutatatásra került A hazajáró lélek című darabja. 1924-ben pedig a Süt a nap című műve kerül a Nemzeti Színház műsorára. Ez utóbbival elnyerte az MTA Vojnits-díját. 1925-ben Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927-től több újság (Budapesti Hírlap, Est-lapok, Magyarország) szerkesztőségénél is dolgozott. 1930-től újabb kitüntetés következik, a Corvin-koszorú. Felesége Bárczy Piroska lett. Az 1930-as években számos művét megfilmesítették. Zilahy ekkoriban Pegazus néven saját filmvállalatot alapított. A Horthy-rendszer politikáját támogatta, bár az ez ellen lázadó írókkal és értelmiségiekkel is kapcsolatban állt. 1935 áprilisában találkozót szervezett, amelyen megpróbálta közelíteni a népi írókat A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. 1940–től 1944-ig szerkesztő a Híd című hetilapnál. Ebben az időben alapítványt hozott tehetséges fiatalok számára.



Az 1944-es német megszálláskor a Fatornyok című darabját betiltották, mivel az erősen náciellenes volt. 1945-től közéleti aktívitása megnőtt. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, illetve az Irodalom és Tudomány cimű folyóirat főszerkesztője lett. 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. Művei tiszteletdíjából élt, és a jobboldali emigráns szervezetekkel nem akart kapcsolatot tartani. 1950-ben Újvidéken, a hajdani Jugoszláviában házat vásárolt, ahová gyakran ellátogatott. 1973-ban Budapesten járt, végleges hazatelepülését azonban halála megakadályozta. Végrendeletének megfelelően Budapesten temették el. Zilahy Lajos hamvai a budapesti Kerepesi temetőben nyugszanak.( Wikipédiából)



Utolsó regénye a Dukay család trilógia, a magyar arisztokrácia közel másfél száz esztendőt átfogó társadalomrajza. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor (1814) kezdődik és a huszadik század negyvenes éveinek végén ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba rendkívül fordulatosan és olvasmányosan. Realizmus és romantika keveredik a nagyregényben, gyakran lírai, máskor humoros jelenetekkel ötvöződve. A teljes, cenzúrázatlan szöveg először 2006-ban jelent meg.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése