Kedvenc költőm, nagy költőnk, Ady Endre születésnapja van ma !
A Liget Szanatórium romjait láthatod a képeken, ahol meghalt!
Csak kattints rá!
Két versével emlékezem meg róla.
Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem
boldog őse,
Sem rokona, sem
ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden
ember: fenség,
Észak-fok, titok,
idegenség,
Lidérces, messze
fény,
Lidérces, messze
fény.
De, jaj, nem tudok
így maradni,
Szeretném magam
megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden:
önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha
szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Az anyám és én
Sötét haja szikrákat
szórt,
Dió-szeme lángban
égett,
Csípője ringott, a
büszke
Kreol-arca vakított.
Szeme, vágya,
eper-ajka,
Szíve, csókja mindig
könnyes.
Ilyen volt a legszebb
asszony,
Az én fiatal anyám.
Csak azért volt ő
olyan szép,
Hogy ő engem
megteremjen,
Hogy ő engem
megfoganjon
S aztán jöjjön a
pokol.
Bizarr kontyán ült az
átok.
Ez az asszony csak
azért jött,
Hogy szülje a
legbizarabb,
A legszomorubb fiút.
Ő szülje az átok
sarját
Erre a bús, magyar
földre,
Az új hangú
tehetetlent,
Pacsirta-álcás
sirályt.
Fénye sincs ma a
szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna
asszony
Az én édes jó anyám.
Én kergettem a
vénségbe:
Nem jár tőle olyan
távol
Senki, mint
torz-életével
Az ő szomoru fia.
És hallgassuk ezt a másik versét a zseniális Latinovits Zoltán, a másik nagy géniusz előadásában.
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése