Április 29. A TÁNC VILÁGNAPJA...

A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki, és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be.

Cesare Negri

Szabó T. Anna

 Tangó

(A bőr)

Nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,

várd meg, amíg visszanézek.

Nézd a karom, nézd a hátam,

nézd, akarom, nézd a vállam,

egész testtel visszanézek.

Lehunyt szemmel nézek vissza,

nyitott szájjal nézek vissza,

ujjbegyemmel nézek vissza,

borzongásod bőröm issza,

nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,

egész testtel visszanézek.

(A bölcső)

Ringass. Ringass soká, hogy

ne legyen vége.

Ringass. Ringass, akár az

ősanya méhe.

Ringass, hogy ringhass, ringass, hogy ringhass,

ringass, hogy ringjunk, mint szélben az ág,

ringass, ringass, ringass, ringass,

ahogy a tenger, ahogy a tenger

csendben az éjbe ringja magát.

(A pulzus)

Figyeld a ritmust,

te leszel a szívem,

figyeld a ritmust,

ne eressz el.

Fogd meg a csuklóm,

nyisd meg a testem,

simíts meg érdes

tenyereddel.

(A láng)

Forró, forró, forró, forró,

csókolj, csókolj, most jó, most jó,

nincsen vége, nincsen vége,

fúródjunk jól

bele a sötétbe,

még, még, még, még,

ami az enyém,

az mind a tiéd, és

ég, ég, ég, ég, ég.

(A tánc)

A szívből most mind alászáll a vér

már a csípőben ölben bizsereg

mohó lábujjam a szőnyegbe váj

veled megint veled veled veled

Ölem öledben öklelj és ölelj

diktáld a ritmust én majd táncolok

fogj fájj forgass míg megpördül a tér

fehér halálom tajtékja zubog

Ahogy a csípő a fenék mozog

hajam csapdossa csupasz hátamat

tedd amit akarsz amit akarok

– lobog dobog ragyog –

add át magad!

(A kígyó)

Nem lankad a vágy,

feltámad a vágy.

Vágyjuk is,

tesszük is

tudjuk is,

hisszük is:

így jó.

Támad a kétfejű,

támad a kétnemű,

támad a kétszínű,

támad a támad a

kígyó.

(A barlang)

Most kígyó vagy, jer csak, kígyó,

csusszanj beljebb barlangomba.

Gyűrűz, lüktet, forró pikkely,

nyálkás falhoz dörgölődzik,

meleget érez, fészket érez.

Én vagyok a kígyó! Én vagyok!

Rád fonódom karral-lábbal,

lángot fúvok, harapok, sziszegek.

Azt hiszed, itt van a fészked?

Foglak erősen, el se eresztlek,

vér melegemmel megmelegszenek,

fényre kilöklek, árvaságba!

Minek is hittél, minek is, minek is hittél!

Minden hiába.

 Gondolat Müller Pétertől a tánchoz kötve.

A párkapcsolatban szüntelen mozgásban vagyunk. Mint a táncosok. Mozdulatainkkal meghatározzuk egymást. Én téged - te engem.

Egymást kölcsönösen áthatva forgunk, keringünk - s közben telik az idő. Öregszünk is. Más vagyok már, mint amikor táncra kértelek - s te is más lettél már. Ha figyeled az életet, látod majd, hogy vannak, akik hamar kiszédülnek a táncból. "Nem megyek tovább, mert nem jössz velem." Van, amikor ezt ki kell mondani. "Én mennék még, örömmel mennék - de te már nem. Isten veled!"

De ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz.

Sok minden tarthat össze két ember. Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is.

Kattints rá!

A tánc világnapja Budapesten- programok

Két, számomra különös hangulatú vers...

Federico García Lorca

 Találkozás

Se neked, se nekem

egymás felé nem szabad

lépni sem, nézni sem.

Tudod, tudod már, miért?

Oly nagy a szerelem.

Megy az ösvény, menj tovább!

Kezemen

szögek sebe

élesen

Nem látod, hogy

vérzem?

Ne nézz hátra, lépegess

csöndesen.

S imádkozz, akár csak én,

hogy legyen kegyelem,

mert se neked, se nekem

egymás felé nem szabad

lépni sem, nézni sem.

( Illyés Gyula )

Guillaume Apollinaire

L' Adieu

J'ai cueilli ce brin de bruyère

L'automne est morte souviens-t'en

Nous ne nous verrons plus sur terre

Odeur du temps brin de bruyère

Et souviens-toi que je t'attends

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(  Vas István )

Húsvét... 2014

"Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt  lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.

A húsvéthoz, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”.

Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi."

( Wikipédia)

Kosztolányi Dezső

Húsvéti himnusz

Óh, szellőlengető

Igazság!

Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,

némítsd el, ami gyenge, álnok,

akassz a fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,

lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifju bimbót,

szirmot, mosolygva ringót,

suhanj elő,

ó, szellőlengető

Igazság!

Ó, könnytől éledő

Igazság!

Lebegj be a kunyhókba lágyan,

mint balzsamos, sugáros áram,

fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,

az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,

hol érted sír az árva,

lebegj elő

óh, könnytől éledő

Igazság!

Ó, újra-születő

Igazság!

Eljössz ma is és összejárod

az enyhe, álmodó világot.

Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,

fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,

s minden valóra válik.

Rohanj elő,

óh, újra-születő

Igazság!

Ó, harangdörgető

Igazság!

Zúgj át az alvó, lomha földön,

s légy úr felette mindörökkön.

A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,

csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra

tózöld lágyan susogva.

Dörögj elő,

óh, harangdörgető

Igazság!

Ó, vérben ébredő

Igazság!

Ne várakozz, ujjongva törj ki

sötétedő sírbörtönödből,

és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,

ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,

gyújtsd föl tüzét a múltnak!

Robogj elő,

óh, vérben ébredő

Igazság!

Ó, szikladörgető

Igazság!

Ujjongva, lázadozva, zajgva

verj indulót új diadalra,

repeszd a jégpáncélt, s a harsogó husvéti kedvtől,

a tavaszos, zenés itélkező husvéti kedvtől

a nép is összezendül,

vágtass elő

óh, szikladörgető

Igazság!

1908

Kattints rá!

gondolatok húsvétról

Visszanézve a Költészet Napjára...

Mivel  is emlékezhetnék ezen a napon?

Én ezt a verset választottam.

József Attila

 Óda

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az ifju nyár

könnyű szellője, mint egy kedves

vacsora melege, száll.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz -

idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik és lecsüng

a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -

homlokod fényét

villantja minden levél.

Az úton senki, senki,

látom, hogy meglebbenti

szoknyád a szél.

És a törékeny lombok alatt

látom előrebiccenni hajad,

megrezzenni lágy emlőidet és

- amint elfut a Szinva-patak -

ím újra látom, hogy fakad

a kerek fehér köveken,

fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,

ki szóra bírtad egyaránt

a szív legmélyebb üregeiben

cseleit szövő, fondor magányt

s a mindenséget.

Ki mint vízesés önnön robajától,

elválsz tőlem és halkan futsz tova,

míg én, életem csúcsai közt, a távol

közelében, zengem, sikoltom,

verődve földön és égbolton,

hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,

de te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és lehullnak,

de te megálltál szememben.

Ízed, miként a barlangban a csend,

számban kihűlve leng

s a vizes poháron kezed,

rajta a finom erezet,

föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásod metsz és alakít?

Miféle lélek és miféle fény

s ámulatra méltó tünemény,

hogy bejárhatom a semmiség ködén

termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,

alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

reszketnek szüntelen.

Viszik az örök áramot, hogy

orcádon nyíljon ki a szerelem

s méhednek áldott gyümölcse legyen.

Gyomrod érzékeny talaját

a sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát

csomóba szőve, bontva bogját -

hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját

s lombos tüdőd szép cserjéi saját

dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,

csillagképek rezegnek benned,

tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

sürög millió élő állat,

bogár,

hinár,

a kegyetlenség és a jóság;

nap süt, homályló északi fény borong -

tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,

úgy hullnak eléd

ezek a szavak.

A lét dadog,

csak a törvény a tiszta beszéd.

De szorgos szerveim, kik újjászülnek

napról napra, már fölkészülnek,

hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -

Kit két ezer millió embernek

sokaságából kiszemelnek,

te egyetlen, te lágy

bölcső, erős sír, eleven ágy,

fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!

Seregek csillognak érceiben.

Bántja szemem a nagy fényesség.

El vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog,

ver a szivem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihűl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. június

( Dr. Szőlősi Henrikné Marton Márta ( válófélben lévő művészettörténész ) az először látott nő asszonyi kisugárzása ihlette - a közös séták, beszélgetések után - a világirodalom legkülönösebb, egyetemes érvényű szerelmes versét.

 Hirtelen és  heves szerelmi fellobbanás , vágy volt, amit az Óda című vers híven tükröz. )

Armik, a Nuevo flamenco gitáros és zeneszerző...

Armik (született Armik Dashchi )  Iránban született – örmény származású

 flamenco gitáros és zeneszerző .

Míg a korai karrierje középpontjában elsősorban a jazz állt, Armik felfedezte a szépséget és a szenvedélyt a Flamenco-ban, amikor Spanyolországban járt az 1970-es években és láthatta, hallhatta a legendás Paco de Luciát.  1981-ben Armik Los Angelesbe költözött.

Hatással vannak zenéjében a jazz gyökerek és a flamenco szenvedély. E kettőt ötvözve egy nagy forradalmi csavarral létrehozta a Nuevo flamenco hangot. Egyensúlyban van zenéjében a flamenco, a klasszikus gitár, a latin és jazz hatás.

Armik termékeny zeneszerző , nagy népszerűségnek örvend az egész világon.

Maria Callas...

2013-ban lett volna 90 éves! 37 éve halott. De a felejthetetlen, csodálatos hangja ma is él!  

"Nem vagyok egy angyal és nem is szeretnék úgy tenni. Ez nem az egyik szerepem. Viszont ördög sem vagyok. Én egy nő és egy komoly művész vagyok, és szeretném, ha így ítélnének meg".

                                                              (Maria Callas)

Maria Callas ( született: New York 1923. december 2. - elhunyt Párizsban 1977.szeptember 16-án. ( 53 évesen ). 

Az Amerikában született görög származású opera-énekesnő (szoprán), aki elsősorban lenyűgöző bel canto technikájának, valamint hatásos drámai képességeinek köszönhette hírnevét; rajongói La Divinaként vagy primadonna assolutaként emlegették.

María Ána Szofía Kekilía Kalojeropúlu New Yorkban született, görög bevándorló apja a könnyebbség kedvéért a Callas nevet adta lányának. Miután szülei elváltak, az anyja és két lánya 1937-ben hazautazott Athénba. Maria itt énektanulmányokat folytatott, majd 1940-ben lépett az athéni operaház színpadára. A második világháború idején is foglalkoztatták, emiatt gyakran hozták kapcsolatba a német megszállókkal. 1945-ben meghallgatáson vett részt a New York-i Metropolitan operaházban, mivel azonban nem tetszett neki a felajánlott szerep (Leonóra a Fidelióból) inkább visszamondta a felkérést. 1947-ben Olaszországba utazott, ahol Amilcare Ponchielli La Gioconda című operájának főszereplőjeként lépett a híres veronai aréna színpadára. Ez az előadás hozta meg számára a várva várt sikert. Az új csillag színészileg is képezte magát a neorealista rendező Luchino Viscontinál, aki a legnagyobb tragikának nevezte. Magánéletének örvendetes fordulataként megismerkedett a nála 30 évvel idősebb Giovanni Battista Meneghinivel, aki férje és impresszáriója lett. Sorra hódította meg a világ leghíresebb operaházait. Három oktávnyi hangja a felső E-től az alsó F-ig terjedt, így a koloratúrszoprántól a drámai szopránig mindenre alkalmas volt. 

Legszívesebben olyan érzelmekben gazdag asszonyok bőrébe bújt, akik meghalnak vagy ölnek szerelmükért, vígoperát csak kettőt vállalt (A sevillai borbély és A török Itáliában című Rossini-műveket). Határozott temperamentuma és sorozatos botrányai miatt gyakran szerepelt bulvárlapok címoldalán. Ugyancsak ezek a botrányok vezettek oda, hogy a milánói és bécsi operaházak szakítottak vele. Egészsége az 1950-es években megrendült, sokak szerint a túlzásba vitt fogyókúrák miatt. 1959-ben elvált férjétől és viszonyt kezdett Arisztotélisz Onászisz görög hajómágnással, aki végül Jackie Kennedy miatt hagyta el. 1965-ben a londoni Covent Gardenben Toscaként lépett utoljára színpadra. Ezután többnyire csak hangversenyeken énekelt.

Több mint negyven operaszerepet énekelt, és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá. Legjelentősebb szerepei Lucia a Lammermoori Luciából, Floria Tosca a Toscából, Violetta a Traviátából, Bellini Normája, valamint Cherubini Médeiája.

Callas utolsó éveit Párizsban töltötte egy bérházban. Bruna nevű szobalánya és egy sofőr, aki egyben inasa is volt, gondoskodtak róla. Egyedül maradt, hiszen barátai és csodálói közül sokan meghaltak. Családja szétszóródott: apja meghalt, anyja és nővére tovább áskálódott ellene, és a bulvársajtót tömték sértő nyilatkozatokkal. Callas 1977. szeptember 16-án, délután fél kettőkor halt meg. Halálának okát máig vitatják: egyes feltételezések szerint (melyet az orvosi papír is tanúsít) szívinfarktusban halt meg legyengült egészségi állapota miatt. Más feltételezések szerint öngyilkosságot követett el.

Szeptember 20-án helyezték örök nyugalomra a párizsi Père-Lachaise temetőben. Hamvait ellopták. Miután sikerült visszaszerezni, Callas korábbi kérésének megfelelően a hamvakat az Égei-tengerbe szórták.

Kiváló tanárainak köszönhetően Callas elsajátította a legnehezebb énektechnikákat is, ezért különösebb akadályok nélkül képes volt a legnehezebb és legigényesebb szerepeket is elénekelnie.

Karrierje során több filmes felkérést is kapott, de a forgatás ötlete igazából akkor kezdte foglalkoztatni, amikor Onászisz jachtján találkozott Carl Foreman producerrel, aki felajánlotta neki a Navarrone ágyúi című film egyik főszerepét. Franco Zeffirelli két operafilmet szándékozott Callasszal leforgatni, a Toscát és a Traviátát, de az énekesnő nem tudta rászánni magát a szereplésre, ezért mindkét projekt zátonyra futott

Egyetlen filmes projektje azonban mégis megvalósult, a Médeia, Pier Paolo Pasolini rendezésében. Noha az énekesnő nem rajongott az olasz rendező filmjeiért, mégis ráállt a filmezésre, mivel a rendező „meg tudta nevettetni” és „tisztelte” is őt. A filmet 1969-ben forgatták Olaszországban és Kis-Ázsiában. Az énekesnő teljes odaadással dolgozott a néha zord éghajlati viszonyok mellett is.

A filmet Olaszországban már 1969. december 27-én bemutatták, de a tulajdonképpeni díszbemutató 1970. január 28-án volt Párizsban. A fényes és káprázatos eseményen a társasági élet színe-java képviselte magát: milliárdosok, Nobel-díjasok, akadémikusok, sztárok a zene és a film világából, nagykövetek. Callas gyönyörű, éjkék színű estélyi ruhában érkezett, pontosan 21.20-kor. Néhány perccel később bevonult Madame Pompidou négy miniszter társaságában. A filmet a premierközönség udvariasan fogadta, később a nagyközönség körében azonban nem lett siker: kis ideig szerepelt a művészmozik műsorán, sőt egyes országokban csak a tévé mutatta be. Évtizedekkel később kezdték felfedezni az értékeit. Az új évezredben a rendező egyik legjelentősebb alkotásaként tartják számon, amely 2004-ben, Franciaországban minden szempontból igényes dupla DVD-n került forgalomba.

Egy film, ami Callas emlékét örökíti meg. A film az énekesnő utolsó napjainak elképzelt felidézése. Szomorú történet egy asszonyról, aki az idő múlásával, az öregedéssel nemcsak mint művész, hanem mint nő is elveszítette az önbecsülését. A menedzserének köszönhetően még egy rövid időre megkapja az esélyt, hogy újra átélje a régi dicsőségének a pillanatait. Ám rá kell jönnie, hogy mindez már a múlté, most ugyanolyan egyszerű ember, mint bárki más, egyedül kell szembenéznie az életével és a halállal.

Mindörökké Callas

(Callas Forever)

színes, magyarul beszélő, olasz-francia-spanyol-angol-román életrajzi dráma, 108 perc, 2002 (12)

Dolby Surround

rendező: Franco Zeffirelli

szereplőK:

Fanny Ardant (Maria Callas)

Jeremy Irons (Larry Clark)

Joan Plowright (Sarah Keller)

Gabriel Garko (Marco)

Jay Rodan (Michael)

Gabriel Spahiu (Riporter)

Olivier Galfione (Thierry)

És egy dokumentumfilm:

Maria Callas, az örök díva

(Callas assoluta)

színes, magyarul beszélő, francia-görög dokumentumfilm, 98 perc, 2007

rendező: Philippe Kohly

forgatókönyvíró: Philippe Kohly

operatőr: Philippe Kohly, Stephan Massis, Stella Libert

vágó: Annette Dutertre

szereplő(k):

Maria Callas (archív felvétel)

Philippe Faure (narrátor hangja)

Jean Cocteau (archív felvétel)

Grace Kelly (archív felvétel)

Michel Legrand (archív felvétel)

Pier Paolo Pasolini (archív felvétel)

Luchino Visconti (archív felvétel)

Franco Zeffirelli (archív felvétel)

Kattints rá!

szinhaz.hu/multidezo

asszonyszerelem-asszonysors