Erdős Renée (1879-1956) Budapesten a színművészeti akadémián
végzett. 1899-ben jelentette meg első verseskötetét Leányálmok címmel. Pályáját
ero-tikus versekkel kezdte, melyek nevét egy csapásra ismertté tették. Ady
"zseni-ális poétalány"-ként jellemezte. Bródy Sándorhoz szenvedélyes
szerelmi kapcsolat fűzte, aki szakításuk után Bécsben öngyilkosságot kísérelt
meg. 1904 -05-ben Firenzében, majd 1905-14-ben Rómában élt. Az Újság
munkatársa, bécsi, római, firenzei levelezője. 1909-ben Rómában katolizált.
Első férje, Fülep Lajos művészettörténész. Elbeszéléseinek témái szerelmi
viszonyok, későbbi műveit főként megkeresztelkedésének élménye hatotta át. Az
1920-as évek egyik legolvasottabb bestsellerszerzője volt. Lefordította Assisi
Szt. Ferenc legendáit (Fioretti. Bp., 1911), Népszerűbb regényei: A nagy
sikoly, Santerra bíboros, Lavinia Tarsin házassága, Ave Roma!, I-II., Brüsszeli
csipke, Az indiai vendég.
1927-ben vette meg rákoshegyi villáját. Élete legboldogabb
szakaszaként említi az itt töltött éveket. Itt tartózkodásának utolsó
dokumentuma egy 1944. március 31-én keltezett levél, amelyet Serédi Jusztinián
hercegprímásnak írt, hogy emelje fel szavát a katolikus hitre tért zsidók
érdekében. A vészkorszakban vidéken bújtatták, Rákoshegyre már nem tért vissza,
Budapestre költözött. (PORT.hu)
Kék pillangók
Kék pillangók szálltak fölöttem,
hogy a réten keresztül jöttem
s incselkedve, tánczolva félig:
elkisértek az erdőszélig.
S hogy utam az árnyékba tévedt;
riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
a rengeteg halk mormolását.
Amig arany napfényben jártam,
gázoltam színes vadvirágban,
s felém a rózsák integettek:
a kék pillangók hogy szerettek!
De csalt a sötét erdő mélye,
a vízmoraj, a lomb zenéje.
Csalt a magány. Egy titkos ének,
s a sohsem ismert szenvedések.
Magányos erdő utját járom,
s nincs vezetőm és nincsen párom.
Tövises ágak meg-megtépnek.
De még dalolok, de még élek.
Hangomat a szűz magány hallja,
rám simul a csend puha karja.
De tudják e a rétek, kertek:
a kék pillangók hova lettek?
1904
Egyszer megnyugszom
"Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.
Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.
Szivem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.
Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.
S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen -
Távol a zaklató álmok, a vágy -
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ."
(1907)
Jer idegenbe
Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót,
Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest.
Te végy kapát és ásót a kezedbe
Én a tűzhelynél keresek helyet.
Csak hadd csurogjon rólad a veríték,
Csak hadd marja a konyhafüst szemem.
Boldog leszek, ha foltos rokolyában
Ringathatom majd síró gyermekem.
Boldog leszek, ha esti pihenőre
Ölembe hajtod elfáradt fejed,
Ha eléd tálalom majd vacsorádat,
A fehér tejet, barna kenyeret.
Ha dolgoznom kell reggeltől napestig,
És dolgozom majd édes-örömest -
Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót,
Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest.
A "boldog" békeidők Pestjén, az 1920-as években
éli Adrienne, a gyönyörű fiatalasszony az érinthetetlen erkölcsű feleségek és
gyermeküket mindenek fölött imádó anyák szolid, tiszta életét. Egy csaknem
végzetes baleset azonban szétrobbantja a polgári idillt, s megmentője, az eddig
nem ismert szenvedélyt, a testi és lelki szerelem őrületét lobbantja fel az
asszonyban. Napjai ettől kezdve boldogságban és kínban, a megtagadhatatlan vágy
és a családjával szemben érzett felelősség érzete közötti vergődésben telnek,
egészen addig, míg rá nem döbben, hogy szerelmét saját lányának kell
átengednie. És ekkor a sors könnyű választás elé állítja... A szerzőnő annak
idején nagy sikert aratott, több szálon futó regénye nő és férfi kapcsolatáról,
a női lét boldogsággal és tragédiákkal sújtott teljességéről szól, arról, hogy
a teljes kifosztottságban felvillanhat-e az értelmes élet reménye.
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése