2014. május 15., csütörtök

Vihar és szerelem... - hangulat.




Kosztolányi Dezső


Közelgő vihar


Már háborog sötét, zajló habokkal
a táj felett a kék légóceán.
Egy pillanat- a táj sötét azonnal,
s az ég tüzet vad őrületbe hány.

Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,
a szülni vágyó bolt vadul hörög,
s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,
s egy tűzpokol tátong fejük fölött.

Vakítva lobban a kékszín, erős fény,
hajlékonyan odvába búj a nőstény,
de büszke fővel megfeszül a hím.

Vad harsogás kel véres ajkain,
sörényes főjét rázza, s nem - remegve

belesüvít a sápadt fergetegbe






Baranyi Ferenc


 Egyszer majd minden összeköt



Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát – mi egybetart – lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kivánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény – a vér, a köd.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése