Október köszöntése...

Október - Mindszent hava

Az őszi lombhullás kezdete. A szabadban tartott

szarvasmarhákat ekkor hajtják téli szálláshelyükre.

Pár percre merüljünk el  P.Verlaine 

  zenei hangulatot keltő remekművében.

Paul Verlaine

Őszi chanson

Ősz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón.

S én csüggeteg,

halvány beteg,

mig éjfél

kong, csak sirok,

s elém a sok

tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,

ősz! húllni már,

eresszél!

Mint holt avart,

mit felkavart

a rossz szél...

 ( Tóth Árpád fordítása )

      

És egy szomorú őszi dal

Sík Sándortól:

Az ősz dalol

Síró fuvalmak

zörgőn kavarnak

hűs éjszakára

port az avarnak.

Hantja alól

halovány árnyak

zokogni járnak

ravatalára

az ifjú nyárnak.

Az ősz dalol.

Sápadtra sárgul,

s a szürke ágrul

a lomb lezördül,

s egy volt világrul

mesét mesél.

Bús esti pírba

bámulok sírva,

s a könny úgy gördül

szemembül, mint a

halott levél.

Mert minden sír ma.

Holt szegfű szirma,

halott szerelmek,

s mely dalaimra

borul, a dér.

És sír a fény is,

a nap szemén is

könny könnyre dermed.

És sírok én is.

Mert minden él,

 és minden elmegy. 

    

  Végül pedig  megbékélés a múló idővel... 

Jevgenyij Jevtusenko verse

Ősz

Bennem immár az őszi fény ragyog,

Bennem áttetsző, hűvös őszi nap van.

Szomorú, ám nem vigasztalhatatlan

- alázattal teli és jó vagyok.

S ha néha a lázadás elragad,

hát háborgok, de csak amúgy, csapongva,

s egy igénytelen szó fülembe mondja:

a lázongás - nem a legfontosabb.

Fontosabb, hogy a harc és a döbbenet

világát s önmagad lásd őszi fényben

- csupaszra vetkezetten - ahogy éppen

vele állsz szemben, s a világ veled.

Az eszmélés a csöndnek gyermeke.

Nem baj, ha folyvást nem kísér nagy zaj.

Hittel, hogy új lomb zöldül tavasszal,

énünk, mi zaj volt, vesse le.

Érzem, hogy valami történt velem,

és nincs más vágyam, csak a csend és a béke,

amelyben halkan levél hull levélre,

hogy abból is mind új humusz legyen.

Ha lombodat időben eldobod,

mindent meglátsz egy bizonyos magasból,

s az ősz higgadt ujját is érzed akkor,

amint végigsimítja homlokod.

(  Lothár László fordítása )