A napokban láttam egy szép
filmet, amiből azt a tanulságot vontam le, hogy az élet rövid
és mégis milyen keserűvé tudja
varázsolni az ember. Pedig minden olyan egyszerű lehetne. Persze csak akkor, ha már eljutottunk egy
bizonyos tudás fokára, ha már megkaptuk a Fényt, ha már összegezni is
megtanultunk és így tovább. Egy biztos. Élni tudni kell! És most nem az anyagi
gazdagságra gondolok, hanem a lelki
gazdagság fontosságára. Szerintem ez mindennél fontosabb.
Hogyan is éljük a
mindennapokat ?
Ma már úgy
gondolom, hogy minden nap ajándék,
minden nap különleges valamiben. Tehát
semmit ne tartogassunk az általunk kinevezett különleges napokra, hiszen nem
tudhatjuk, lesz-e olyan, megérjük-e? Nem túlélni kell, hanem minden nap élni.
Nem halálra dolgozni magunkat, hanem élvezettel tenni a dolgunkat. Törekedjünk arra, hogy minél többet legyünk
szeretteinkkel, barátainkkal. Tudjunk szemlélődni, valamiben elmélyülni ( pl. a
zenében ). Olvassunk, beszélgessünk
egymással, ne csak a rutin szavakat duruzsoljuk esténként. Rövidesen itt lesz a tavasz. Hát legyen időnk
megfürdőzni a Nap sugaraiban,
örüljünk a nyitnikék első dalának, csodálkozzunk el, mint egy
gyermek, hogy rügyeznek ismét a fák,
zöldbe és virágba borul a világ. Érezzük meg
a tavasz illatát!
Mert minden nap, minden óra, minden perc, amit itt a Földön
töltünk, különleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése