A Szilveszter római-latin eredetű férfinév, jelentése:
erdei, erdőben élő férfi. Női párja: Szilvesztra. Az átlagból való kiemelkedést
jelenti. A római (latin) névadási formák azon csoportjába tartozik, amely
testi- vagy lelki tulajdonság alapján illetnek valakit névvel. Az 1990-es
években ritka név, a 2000-es években (2004-ig) a 80–100. leggyakoribb férfinév,
azóta nem szerepel az első százban. Gyakoribb idegen nyelvű változatai: angolul
Sylvester, franciául, spanyolul Silvestre, olaszul Silvestro, lengyelül
Sylwester.
A Szilvesztereket a siker élteti, doppingolja. Az eredmény
érdekében a név viselője képes elmenni a fizikai teljesítőképesség legvégső
határáig. Ezt viszont a környezete mindig értékeli, és ünnepli őt. Gyakran
türelmetlen, nem tud nyugodtan végigvinni semmit. Rendkívül szenvedélyes, ezért
sokszor kiszámíthatatlan. Érdemes olyan hivatások felé irányítani, ahol
célokért harcolhat, és hosszú távú kitartásra van szükség. Ezért is van
szüksége olyan társra, akinek fontosak a célok és az állandóság. Érzelmileg
nehezen nyílik meg, ezt a társa nehezen viseli. Gyengesége az érzelmi
befolyásolhatóságában rejlik.
Maga az ünnep I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét,
akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen
december 31-én hunyt el Rómában. Halála után ez az utónév egyre gyakoribbá
vált.
Ágh István
Újesztendei várakozás
Megkönnyebbült lélekkel fogadom
a naptári öregkort, ezt is megértem
annyi kétség, baljóslat ellenére,
már nem fújom Szilveszter éjjelén,
révült ördögűző, a papírtrombitát,
ám azt se firtatom, hogyan s mitől
vészeltem át az önpusztító időt,
a heveny és idült bajokat, s miféle
hajlam, kedvező csillagok következtében.
Szibériai temetőben találkoztam
ennyi korai halálra utaló adattal,
túljutottam a dátumokon, ahogy
a toroklobos aggastyán Babitsot
olvasgatva nyúltam a könyvespolcra,
s nemcsak évekre, hónapra, napra is
kiszámoltam, melyikünk mennyit élt,
közben különleges, sajnálattal vegyes
elégültség fogott el, ha már őt is túléltem.
Nem tartom számon, mit írtak a költők
öreg korukban, miféle cseleket
aszaltak a különbéke érdekében,
nem becsmérlem sárkányomat, mint fennhéjázó
mesehős, nem leplezem félelmemet iróniával,
tudomásul veszem, aki megjelent legbelűl,
s lopakodik, alattomban terjeszkedik,
lefoglal magának annyit, ahány kiló
vagyok meztelenűl és éhgyomorral.
Ahogy a hamu a parazsat bekeríti, s lefojtja
utolsó lobbanással rettenetes sötétben,
egyszerre az leszek, amihez nincs közöm,
akár kihúzott, aláejtett fogamhoz,
mert csak a képzelet emléke múlhatatlan,
melyet véletlen hajó usztat fedélzetén
oda, hol minden parttalan, lélekszerű,
mint az éteri erdők árnyéka, foghatatlan,
hangtalan és visszfénytelen a teljes napsütésben
Kattints rá!
Szilveszteri programok Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése