N y u g o d j é k
b é k é b e n!
Csukás Istán
1936 - 2020
Istenke, vedd térdedre édesanyámat
Istenke, vedd térdedre
édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon
elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most
álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell
állnod,
mert ő mindig hitt és sose
kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé
nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe
tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy
megtörve:
helyettem nézzél be a mély
sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd
a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével
boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen
türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt
valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy
a Hiány,
magadat operálod e föld alatti
ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan
szitálod
a semmiből a semmibe a létező
világot,
anyát és gyereket, az élőt s a
holtat,
s mert Te teremtetted, nem is
káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet,
hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de
tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg
imámat:
Istenke, vedd térdedre
édesanyámat!
Óda egy bodzabokorhoz
A visszahozhatatlan múlt
lobog
mögöttem, árnyékom elém
veti.
Mitől voltam boldog,
boldogtalan,
nem mondhatja meg énnekem senki.
Medáliás bodzabokor hátrál
a fehérre meszelt
vályogfalig;
talán ez volt, talán nem is
ismer,
talán csak én vagyok idegen itt,
ahol születtem s a másik, az
igazi
bodzabokor hűs sátorrá
kinyílt
fölém, ha kértem, s forgatta a
hold
fényében foszforeszkáló virágait.
Nem én vagyok idegen, ő hagyott
el,
az elérhetetlenné ritkult
gyerekkor!
Nem tudok sátrad alá bújni
már
a régi kedvvel, vén bodzabokor.
Nem tudok hátrálni, csak
magamig,
túlmagasra nőttem és
hasztalan
mondanám neked, amit úgyis
tudsz,
s jobban: ragaszkodj ahhoz, ami
van.
SZERELMES VERS
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most
szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
