"A csend után a kifejezhetetlennek a kifejezéséhez a zene áll legközelebb"
( A. HUXLEY )
A zene ott van körülöttünk, zene akár a madarak hangja, az erdő susogása, egy patak halk csörgedezése, a tenger moraja, és még ezernyi hang a világunkból, amit aztán a zeneszerzők, zenészek, saját lelkükön keresztül csodás zeneművekké komponálnak , előadnak.
Az emberek pedig hallgatják, mert azt gondolom, mindannyian kapnak általa valamit.
A zenéhez nem kell nyelv, az ember akár behunyt szemmel is hallgathatja. Azt hiszem egy különös csodája a művészeti ágaknak. Különös, mert a zene képes arra, hogy egyszerre a zenész és a hallgató lelkében teremtsen valami érzelmi állapotot, elindítson bennük valamilyen lelki folyamatot.
Érdemes elmenni egy-egy általunk szeretett zenész koncertjére, vagy akár otthon is kereshetünk zenét.
Persze egy szép vers, egy regény, egy novella, egy festmény, egy színházi előadás, egy fotó és tánc is hathat ránk, de talán másképp!
Mit is mondott Johann Wolfgang von Goethe ?
„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk egy el egy verset, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.”
