Tavasszal a szerelemről...

Kinyílt a világ, kitárultak az ajtók, az ablakok. 
Talán a lelkek is megnyílnak ebben a virág és sarjadzó zöld fű illatú tavaszi szélben.
 Meleg napfény ölelgeti a háztetőket. Átöltözik a természet, átöltözik az ember.
 Még a beteg szív is reményre lobban.
 Az ifjúság édes madarai csivitelnek s szállítják a szívekben rügyező dobbanásokat.

Baranyi Ferenc

 Egyszer majd minden összeköt

Ölelésünkben összeér:

talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:

talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - a lánc ?

Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol.

S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:

a szív, a fény - a vér, a köd.

Szilágyi Domokos

Orgonaillat

Nem jöttél el - mióta is?

Hiányoztál - egy éve már.

Most bezuhansz az ablakon,

oly hirtelen, hogy szinte fáj,

alattomosan, nesztelen

rohansz reám - s én, áldozat,

riadt örömmel, részegen

fuldoklom csókjaid alatt.

Leültetnélek, hogy mesélj,

mindent, mindent mondj el nekem,

de torkomon nem jön ki hang,

és nem tudsz szólani te sem,

csak ez a csönd ujjong, dalol

- mint szerelmes lány mosolya -,

hogy május van, kacag a nap,

s lobog, lobog az orgona.

 Radnóti Miklós

Bájoló

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám,

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem

vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad

lenn a tavaknak,

s  tükre megárad.

Jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged.

Mossa az eső

össze szívünket.

Baranyi Ferenc

 Porvers

        Akit egyszer porig aláztak:

      porig kell azért lehajolni,

      a méltósága-vesztett sorshoz

      méltósága-vesztve igazodni.

      Előtted ember ráng a porban?

      Megértem, belerúgni könnyebb.

      Még emberibb átlépni rajta

      könnyed sikkjével a közönynek.

      Mentséged is van, ha a lelked

      bátortalan feddése rád vall?

      másokért őrzött tisztaságod

      nem szennyezheted más porával.

      Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,

      és hát derekad roppanó is,

      ápolt tüdődet is belepné

      a talajmenti szilikózis,

      hát nem hajolsz porig, ha porból

      akármi hív: kincs, ócska holmi...

      Pedig akit porig aláztak -

      porig kell azért lehajolni.

Emlékezzünk !!!! Meghalt Markó Iván...

 M A R K Ó   I V Á N

 1947-2022

Markó Iván könyve

Markó Iván

A magány mosolya 

( Markó Iván az elmúlt évtizedek nemzetközileg is legismertebb magyar táncművésze vall életéről, Maurice Bejart társulatánál eltöltött éveiről, külhoni és hazai karrierjéről, valamint a Győri Balett alapításáról és működéséről. 

A kötetben található közel 100 fotó a – részben – soha sem publikált képeken keresztül mutatja be a művész életét. )

 ( https://moly.hu/konyvek/)

( Heti TV 8  -  https://youtu.be/vS2STBGQ7Y0 )

 

Kattints rá!

https://fidelio.hu/tanc/

Kattints rá!

https://youtu.be/

Húsvét közeledik ismét...

Sík Sándor

Péter sírása

És lőn, hogy a kakas másodszor szólala.

A csarnokban nevettek a római vitézek,

Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.

És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.

És akkor minden elmúlt és minden elmaradt,

És minden elmerült hideg nagy messzeségben,

A szolgák és vitézek, fegyverek és falak,

És nem volt semmi többé, csak az a szörnyű két szem.

Csak az a könnyes két szem. És nem volt semmi más:

Csak ő volt és a Krisztus. És az a villanás,

Melyen az örök titkok minden rejtelme rezgett,

Melynek zengő villáma szegény szívére hullt.

S lőn, hogy az oszlop mellett Péter megtántorult,

És eltakarta arcát és halkan sírni kezdett.

 Nagy László

Pirosodik Húsvét

Tél veszíti ingét,

pirosodik Húsvét,

hamarosan hazamegyek,

boldog leszek ismét.

szél vissza nem lökhet,

aki velem összeveszik:

porba höntöröghet.

Nagycsütörtök: átok,

szeget kalapáltok,

Isten ellen készülődtök

ácsok és kovácsok.

Nagypéntek: habos vér,

működik a hóhér,

Jézus meghal bűnösökért,

jószagú ringyókért.

Feketednek felhők,

bőjtölnek a bendők,

harangnyelvek megbénulnak,

szólnak fakereplők.

Nagyszombat sugároz

a feltámadáshoz,

selyem-zászlók akadoznak

bimbózó faághoz.

Alkonyatkor festek

piros tojást, kéket,

borozgatva megköszönünk

égi üdvösséget.

Pirosodik Húsvét

hamarosan hazamegyek,

boldog leszek ismét.

Április ...

TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik

Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,

Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.

Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!

Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -

A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

( József Attila )

A TAVASZI SUGÁR...

A tavaszi sugár aranyburokba fonta

A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető

Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,

Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén

A park-őrző, borús csillámu rácsvasak

Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,

Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,

Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,

Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,

Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka

Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,

Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,

Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet

Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,

A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...

( Tóth Árpád )

Üzenet...

 Wass Albert

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

 

Üzenem a földnek: csak teremjen,

ha sáska rágja is le a vetést.

Ha vakond túrja is a gyökeret.

A világ fölött őrködik a Rend.

S nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak:

az idő lemarja a gyomokat.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

 

Üzenem az erdőnek: ne féljen,

ha csattog is a baltások hada.

Mert erősebb a baltánál a fa

s a vérző csonkból virradó tavaszra

új erdő sarjad győzedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

a gyilkos vasat rég felfalta már

s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

hasznos anyaggá vált a föld alatt...

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

 

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

ha egyenlővé teszik is a földdel,

nemzedékek őrváltásain

jönnek majd újra boldog építők

és kiássák a fundamentumot

s az erkölcs ősi, hófehér kövére

emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőműves Kelemen,

ki nem hamuval és nem embervérrel

köti meg a békesség falát,

de szenteltvízzel és búzakenyérrel

és épít régi kőből új hazát.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

a fundamentom Istentől való

és Istentől való az akarat,

mely újra építi a falakat.

A víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

 

És üzenem a volt barátaimnak,

kik megtagadják ma a nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor is  a barátjok leszek

és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

a víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

 

És üzenem mindenkinek,

testvérnek, rokonnak, idegennek,

gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,

annak, akit a fájás űz és annak,

kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fönt a magos ég alatt

mozdulnak már lassan a csillagok

s a víz szalad és csak a kő marad,

a kő marad.

 

Maradnak az igazak és a jók.

A tiszták és a békességesek.

Erdők, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia

s ki mint vetett, azonképpen arat.

Mert elfut a víz és csak a kő marad,

de a kő marad.