Oriana Fallaci (Firenze, 1929. június 29. – Firenze, 2006.
szeptember 15.) olasz író, publicista, újságíró, riporter.
Oriana Fallaci 1929-ben Firenzében született. A második
világháborúban olasz partizánként vett részt. 1967-68-ban haditudósítóként
jelen volt a vietnámi háborúban.
Fiatal újságíróként interjút készített számos államfővel,
politikussal és hírességgel, így pl. Henry Kissingerrel, Neil Armstronggal, az
iráni sahhal, Khomeini ajatollahhal, Lech Wałęsaval, Willy Brandttal, Zulfikar
Ali Bhuttoval, Walter Cronkite-tal, Abolhaszan Baniszadrral, Moammer
Kadhafival, Federico Fellinivel, Sammy Davis Jr.-rel, Teng Hsziao-pinggel,
Nguyen Cao Kyvel, Jasszer Arafattal, Indira Gandhival, Alexandrosz
Panagoulisszal, Makariosz püspökkel, Golda Meirrel, Nguyễn Văn Thiệuvel, Hailé
Szelassziéval és Sean Conneryvel.
Visszavonulása után több könyvnek és cikknek a szerzője volt,
amelyek vitát gerjesztettek elsősorban iszlám és arab körökben. Számos irodalmi
díjjal tüntették ki, megkapta a St. Vincent-díjat, a Banaccarella-díjat Nothing
és So be It című műveiért (1971-ben), Viareggio-díjat (1979-ben), Antibes-díjat
pedig a sokat támadott Insallah című művéért (1993-ban). A Columbia Egyetemen
díszdoktorrá avatták. Tanított újságírást itt, továbbá a Yale és a Harvard
egyetemeken. Műveit 21 nyelvre fordították le, köztük angol, spanyol, francia,
német, svéd, görög, lengyel, horvát, szlovén, magyar nyelvre is.
Élete végéig erős dohányos volt. 77 évesen tüdőrákban hunyt
el egy firenzei magánklinikán. (
Wikipédia )
Csak most került a kezembe. Az értelem ereje c. könyve
Mindenkinek el kellene olvasni!
Részlet a könyvből :
1.fejezet
" Nincs
ínyemre, hogy azt kell mondanom, Trója ég, hogy Európa immár az iszlám egyik
felségterülete, sőt gyarmata, és hogy Olaszország ennek a felségterületnek a
helyőrsége, ennek a gyarmatnak az erődítménye. Azzal, hogy ezt mondom, mintegy
beismerem, hogy a Kasszandrák valóban a falnak beszélnek, hogy a
fájdalomkiáltásaik ellenére a vakok vakok maradnak, a süketek süketek maradnak,
az eszméletre ébredők ismét álomba merülnek, és a Cecco mesterek a semmiért
halnak meg. De az igazság akkor is ez. A Gibraltári-szorostól a
Soroy-fjordokig, Dover sziklapartjaitól Lampedusa homokos tengerpartjáig,
Volgográd sztyeppéitől a Loire völgyéig és Toszkána dombjaiig lángol a tűzvész.
Minden egyes városunkban létezik már egy másik város. Egy törvényen kívüli
város, mint amilyet a palesztinok hoztak létre Bejrútban, a hetvenes években,
Államot építve az Államban, kormányzatot a kormányzaton belül. Egy muzulmán
várost, egy Korán által kormányzott várost. Az iszlám terjeszkedés első
állomásaként. Ezt a terjeszkedést soha senkinek nem sikerült még felülmúlnia.
Senkinek. Még Nagy Kürosz perzsáinak sem. Nagy Sándor makedónjainak sem. Julius
Caesar rómaijainak sem. Napóleon franciáinak sem. Mert ez az egyetlen művészet,
amelyben Allah fiai mindig is jeleskedtek, a megszállás, meghódítás, leigázás
művészete. A leginkább áhított prédájuk mindig is Európa volt, a keresztény
világ. Vessünk egy pillantást a
történelemre, arra, amit Doudou ellenőrizés alá vonni, azaz cenzúrázni
szeretne. Kr. u. 635-ben, azaz három évvel Mohamed halála után, hogy a Félhold
seregei elfoglalták a keresztény Szíriát és a keresztény Palesztinát. 638-ban
bevették Jeruzsálemet, és a Szent Sírt. 640-ben meghódították Perzsiát és
Örményországot és Mezopotámiát, azaz a jelenlegi Irakot, elfoglalták a
keresztény Egyiptomot, és elárasztották a keresztény Magrebet, azaz Tunéziát és
Algériát és Marokkót. 668-ban támadták meg első ízben Konstantinápolyt, és öt
évig tartó ostrom alá vették. 711-ben a Gibraltári-szoroson átkelve partra
szálltak a katolikus Ibériai-félszigeten, eltulajdonították Portugáliától és
Spanyolországtól, és a Pelayó- és Cid-féle bajnokok, valamint a Reconquista
(visszahódítás) mellett elkötelezett uralkodók ellenére jó nyolc évszázadon át
ott is maradtak. És aki hisz a „békés együttélés” mítoszában, ami a
kollaboránsaik szerint a hódítók és a meghódítottak kapcsolatát jellemezte, jól
teszi, ha figyelmesen elolvassa a felgyújtott kolostorok és zárdák, a
meggyalázott templomok, megbecstelenített apácák, elrabolt és háremekbe zárt
keresztény és zsidó nők történetét. Jól tenné, ha elgondolkozna a keresztre
feszítéseken Cordovában, az akasztásokon Granadában, a toledói, a barcelonai,
sevillai és zamorai lefejezéseken. (A lefejezéseken Sevillában, ahol a király,
Mutamad kívánsága szerint a zsidók és a keresztények levágott fejei a királyi
palota kertjeit díszítették. Zamorában
pedig Almanzorét, a vezírét, akit a filozófusok-mecénásaként tartanak számon,
és a leghatalmasabb vezető volt, akit a spanyol iszlám valaha produkált, és aki
időnként miszlikbe vágatta a hitetlen-kutyákat.) Krisztusom! Rögtön halálos
ítéletet vont maga után, ha valaki segítségül hívta Jézus vagy a Madonna nevét.
Keresztre feszítést, bizony, lefejezést, akasztást, karóba húzást. Aki
megkondította a harangokat, ugyanígy járt. Ha zöld színű öltözéket vett fel
valaki, ami kizárólagosan az iszlám színe, nemkülönben. És amikor egy muzulmán
haladt el mellettük, minden zsidónak és kereszténynek félre kellett húzódnia és
meg kellett hajolnia. Ha egy muzulmán támadta meg vagy inzultálta őket, nem szegülhettek
ellen. Ami azt a híresztelést illeti, hogy a hitetlen-kutyákat nem kötelezték
az iszlámra való áttérésre, vagyis nem bátorították őket erre, annak tudod, mi
volt az oka? Az a tény, hogy áttérteknek nem kellett adót fizetniük. A
hitetlen-kutyáknak viszont igen.Spanyolországból 712-ben áttelepültek a nem
kevésbé katolikus Franciaországba. Abd ar-Rahmantól, Andalúzia kormányzójának
vezetésével átkeltek a Pireneusokon, elfoglalták Narbonne-t. Ott a teljes férfi
lakosságot lemészárolták, az összes nőt és gyermeket rabszolgasorba
taszították, majd folytatták az útjukat Carcassone felé. Carcassone-ból
átmentek Nimes-be, ahol lemészárolták az apácákat és a szerzeteseket. Nimes-ből
átmentek Lyonba és Dijonba, végigzsákmányoltak minden egyes templomot… Tudod, meddig tartott az
előrenyomulásuk Franciaországban? Tizenegy évig. Áradatként. 731-ben egy
háromszáznyolcvanezer gyalogosból és tizenhatezer lovasból álló áradat érkezett
Bordeaux-hoz, amely azonnal megadta magát. Aztán Bordeaux-ból Poitiers felé vették
az irányt, utána Tours-ba, és ha 732-ben Martell Károly nem nyeri meg a
poitiers-tours-i csatát, ma a franciák is flamencót táncolnának. 827-ben partra
szálltak Szicíliában, áhított céljuk következő állomásán. A szokásos
mészárlások és megszentségtelenítések kíséretében elfoglalták Siracusát és
Taorminát, Messinát és Palermót, és a század háromnegyed részében (oly sokan
próbálták megtörni a büszke szicíliaiak ellenállását) iszlamizálták őket. Még
vagy két és fél évszázadon keresztül maradtak ott, Szicíliában. Vagyis egészen
addig, amíg a normannok ki nem lakoltatták őket, közben viszont 836-ban partra
szálltak Brindisinél. 840-ben Bariban. És iszlamizálták Pugliát is. 841-ben
partra szálltak Anconában. Aztán az Adriai-tengertől a Tirrén-tengerhez mentek,
és 846 nyarán partra szálltak Ostiában. Kirabolták, felgyújtották, és a Tevere
torkolatán felfelé haladva Rómába értek. Ostrom alá vették, és egy éjszaka
alatt beözönlöttek. Kifosztották a Szent Péter- és a Szent Pál-bazilikát,
mindent elvittek, és a szabadulás reményében II. Szergej pápának vállalnia
kellett, hogy huszonötezer ezüstpénzt fizet nekik éves adóként. Utódjának, IV.
Leónak meg kellett építenie a nevét viselő Leonine várfalat, hogy megelőzze a további támadásokat.Rómát
elhagyva berendezkedtek Campaniában. Hetven évig maradtak ott, lerombolva
Montecasinót, és kínozva Salernót: a várost, ahol azzal szórakoztak, hogy egy
bizonyos pontján minden éjjel feláldozták egy apáca szüzességét. Tudod, hol? A
katedrális oltárán. 898-ban pedig partra szálltak Provence-ban. Egész pontosan
a mai Saint-Tropez-ban. Ott egy darabig megállapodtak, majd 911-ben átkeltek az
Alpokon, hogy behatoljanak Piemontba. Elfoglalták Torinót és Casalét,
felgyújtották a templomokat és a könyvtárakat, keresztények ezreit ölték meg,
majd átmentek Svájcba. Eljutottak Grigione völgyébe és a Genfi-tóhoz, aztán a
hó miatt kedvüket vesztve hátraarcot csináltak. Visszatértek a meleg
Provence-ba. 940-ben elfoglalták Toulont, ahol maradni szerettek volna, és… Ma
divat bűnbánóan verni a mellünket a keresztes háborúk miatt, a Nyugatot
hibáztatni a keresztes háborúkért, olyan igazságtalanságot látni a keresztes
háborúkban, amit szegény, ártatlan muzulmánok kárára követtek el. Mielőtt
azonban a Szent Sír visszafoglalásáért, azaz Jeruzsálemért (amelyeket a
muzulmánok vettek el, nem az én nagynénikém) folyt volna a hadjáratok sorozata,
a keresztes háborúk a négy évszázadnyi invázióra, megszállásra, sanyargatásokra
és vérfürdőkre érkeztek válaszul. Ellentámadás volt, hogy megakadályozza az
iszlám terjeszkedését Európában. Hogy eltérítsék őket ettől, Kelet felé terelték őket (mors tua vita mea){7}. India,
Indonézia, Kína felé, majd az afrikai kontinens felé, nemkülönben Oroszország
és Szibéria felé, ahol az iszlámra áttért tatárok már rávetették magukat
Krisztus követőire. A keresztes háborúk lezárultával ugyanis Allah fiai
újrakezdték korábbi kegyetlenkedéseiket, még keményebben, mint azelőtt. Ezúttal
a törökök ténykedésével, akik nekigyürkőztek, hogy létrehozzák az Ottomán
Birodalmat. Egy birodalmat, amely az 1700-as évekig minden mohóságát,
falánkságát a Nyugatra összpontosította, és Európát a kedvenc csataterévé
változtatta. Ennek a falánkságnak a tolmácsolói és képviselői, a híres
janicsárok, még ma is gazdagítják a nyelvünket az orgyilkos vagy fanatikus vagy
gyilkos szavak szinonimájaként. De tudod, kik voltak a valóságban a janicsárok?
A Birodalom válogatott serege, szuperkatonák, akik éppúgy képesek voltak
feláldozni magukat, mint harcolni, mészárolni, fosztogatni. Tudod, hol sorozták
be vagy inkább rabolták el őket? Görögországban például, vagy Bulgáriában,
Romániában, Magyarországon, Albániában, Szerbiában. Hébe-hóba még
Olaszországban is, a kalózoktól sújtott partvidékeken. (Azon a partvidéken,
ahol még ma is láthatók azok a tornyocskák, amelyek arra szolgáltak, hogy ha
felbukkannak a törökök, meghúzzák a vészharangot, és riasszák a városokat és
falvakat. És ahol még ma is visszhangzik a kiáltás, ami ma már csak tréfa, de
ami a szaracénok idején szívet tépő
kiáltás volt: „Mama, a törökök!”) Tizenegy vagy tizenkét éves korukban
elrabolták őket, sok kisebb gyermekkel együtt, akiket aztán a szultán vagy a
pedofília iránt érdeklődő vezírek szerájába vittek, kiválasztották közülük a
nemesi családok elsőszülötteinek legszebbjét és legerősebbjét. És miután
áttérítették őket, kaszárnyákba zárták őket, és megtiltották nekik, hogy
megházasodjanak, vagy bármiféle szerelmi vagy érzelmi kapcsolatuk legyen, olyan
mértékben átnevelték őket, ahogy még Hitlernek sem sikerült a Waffen SS-ben.
Olyan elképesztő háborús gépezetté alakították át őket, amilyet az ókori
rómaiak óta még soha nem látott a világ."
Ezt csak ízelítőnek szántam.... Nagyon elgondolkodtató írás!!!
„ Oriana Fallaci a XXI. századi Kasszandra? Tizenöt évvel ezelőtt írta az Értelem erejét, melyben az iszlám térhódítását taglalja, gyarmatosítási törekvésükhöz pedig segítséget nyújtanak a liberális jogvédők. Fallaci, mint haditudósító, újságíró mindig is kíméletlenül szókimondó volt egész életében. Az egész írás végig felháborodott, elkeseredett, dühös vélemény. És végül én is elkeseredtem, felháborodtam és dühös lettem. Tényleg elvesztettük volna természetes életösztönünket, lemondanánk gyermekeink érdekeiről, kereszténységünkről, elvesztettük a prioritási listánkat? Figyelemfelkeltő írás. Nagyon, őszintén remélem, hogy nem válik valóra a leírt jövedölés.”
( Egy hozzászóló gondolatai , amely megegyezik az én véleményemmel is. )
