Tanévnyitó ünnepségek....

   Az utóbbi időben, ahogy közeledik az iskolák tanévnyitója egyre többet hallok arról a televízióban,  rádióban, hogy szinte egész Európában gond van a tanári ellátással. Hogy kevés a bér, hogy az iskolákban rosszak a körülmények, hogy egyre kevesebben választják ezt a hivatást. Hogy a tanárnak már nincs tekintélye, mint az valaha volt. Ebből adódóan aztán gond van a tanuló diákokkal, az iskolai közösségekkel, és így tovább.

Németh László: Pedagógiai írásai c. könyvet olvastam valaha. Most eszembe jutott. Újra elővettem. Az utolsó fejezete A jó tanár. Hosszan ecseteli édesapja tanári mivoltát. Érdekes, szép olvasmány. Kiragadok belőle néhány gondolatot.

 „ Legigazibb tanári erénye azonban mégiscsak az ma a szememben, hogy nem akart mást, csak tanár lenni.”

„Ahogy azon a százötven-kétszáz tanáron, akikkel életemben dolgom volt, végigtekintek, feltűnik, hogy bár a legtöbb, viszonylag legalább, igen jóravaló ember volt, milyen kevés köztük a tökéletes tanár. A különbek közül az egyik heves, a másik túl nagy távolságot tartott, a harmadik elmulattatott, de nem vette komolyan a tárgyát. Akiket azonban utólag igazán jó tanárnak érzek (első osztályfőnököm, akit a párizsi apacsok tüntettek el egy tanulmányúton, a budai reál egyik fiatalabb tanára, akivel mint egyetemi hallgató egy cserkésztáborban voltam együtt, két-három vásárhelyi kolléga), nagyjából mind olyanok voltak, mint apám.

Aki maga is ismert ilyeneket, bizonyára csodálkozott, hogy érhetett be vele egy ilyen ember, hogy serdülőkre vesztegesse magát. Én igen egyszerű választ kaptam erre: boldoggá tette őket. Belém a művészpálya persze belém oltotta a sietés, az eredményelérés, az idővel való gazdálkodás szenvedélyét és bűntudatát. De amikor valami ürügyön el tudtam altatni, be tudtam csapni ezt az ösztönt, elhitetve, hogy neki is fontosat csinálok, s csak tanítottam: akkor voltam életemben talán a legboldogabb.

„ Szent az, aki megadja magát a jelnek”, mondottam egyik alkalommal. Azaz nincs benne törekvés, sem ragaszkodás; egyik teendője nem fontosabb, mint a másik; ha emberbaj kerül elé, azt nem kell egy más bajért otthagyni, s minthogy magának semmit sem akar, mindenre egyformán rászentelheti magát. A jó tanár az ilyenféle modern értelemben vett szenttől (s vannak ilyenek!) abban különbözik, hogy ő boldog is közben. Nem a szenvedés neveli rá az örökös önmaga átadására, a kárpótlást nem váró ajándékozás enyhe mámora vezeti végig az életen.

   S talán még gazdaságilag – „szellemgazdaságilag” – sem olyan pocsékolás az, ha egy nagy jellem s nagy szellem harmincas létszámú osztályokban osztogatja el magát. Íróknak s tanároknak is előszoktam adni az én számvetésem. Ha egy tanár évente 800-100 órát tart, s közben 30-40 emberen dolgozik, az harmincöt év alatt közel egymillió emberóra. Egy író megír húsz könyvet, azt kiadják öt-ötezer példányban, a huszat elolvassa mondjuk, 200 000 ember, egy-egy könyv pedig öt órára köti le az olvasót: az körülbelül ugyanannyi.

    S mennyivel kiadósabban gyúrhatja a kezébe adott lelkeket a tanár. Ennek a számításnak tudom, van gyöngéje. De amit tréfás alakban mond: hogy egy jó „középfokon” tanító tanár nyoma az életben, ha láthatatlan is, nem okvetlen kisebb, mint egy „középfokú” íróé, azt hiszem, igaz.”

   Így ír Németh László elgondolásáról Fábián Ernő:

„ Németh László azt mondja, hogy a tanári munka nem azonos a módszeres ismeretközléssel, még akkor sem, ha a rendszeresség, szigor és következetesség jár vele. A jó tanár a lehetőségeket mutatja tanítványainak, a könyvtár és a kutatás irányába tereli az érdeklődést, önálló véleményalkotásra és munkára ösztönöz, ugyanakkor tudásban, magatartásban, anyanyelvhez, hagyományokhoz való ragaszkodásban és gondolkodásban a tevékeny művelt ember mintaképe. Csak ilyen tanár tud jelenlétével és munkájával szellemi forrongást kiváltani”.

A diákoknak, tanulóknak pedig egy Márai Sándor üzenet. Azt hiszem, ezen is el lehet gondolkodni.

Márai Sándortól:

 

Arról, hogy mi volt dolgod a földön

 

" Végül is, tudnod kell, mi volt dolgod a földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegű, állagú és minőségű csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangokat gyűjts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákban sétálj és rázzad a csengőt. Az sem - s ez már jobban fáj - , hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyűg már, mint öröm. Ilyen az ember.

Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi tünemények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek.

 Ez volt a dolgod a földön; nem több."

Csak ma olvastam, hogy meghalt Utassy József költő!

2010. Augusztus 28-án Utassy József költő

az égi mezőkre távozott.

Szeretem a verseit. Meghatottan,

szomorú szívvel emlékezem a költőre az alábbi

néhány  versével.

Nyárutó

Hát csudaszép ez a nyár: csupa fény, csupa árny, csupa ritmus!

Berkenyebokrok alól

sárgarigózene szól.

Hangos a völgy, tele van még szilvaszedőkkel a hegyhát.

Fülledt lombok alatt

zsendül az őszibarack

Őszül a zöld fűszál, libanyáj pepitázza a tarlót.

Vedlik az ostorom is,

szál sihederkorom is.

Meg-megroggyan a zsák, hazagondol már a malomból.

Szérűn tyúkjaival

szunnyad a szalmakazal.

Csönd van. Fényes csönd. Gyönyörű harkály veri mellem.

Hej görögök, latinok!

Kopp, kipikopp, kipikopp.

 Szemfedő föld

        

Sírtól sírásig lengve, derengőn     

zörgök itt kint a fejfaerdőn.     

Nem világítok gyertyalánggal,     

kezemben csipkebokorág van.

    

Előre hallom, amit mondok, 

oly hangosan súgnak a csontok.

    

Csillagok árvája, Ember, figyelsz?!     

Őst keresel és apádra se lelsz.

    

Szív dobol így vagy a temető döng?    

Tenger nép volt az Őssejtig ősöd!

    

Magyar vagy, mert lengyel a lengyel,    

mongol a mongol és dán a dán.

    

Intsen partjához, s mosson a tenger     

tisztító, nagy tüzek hajnalán!

 

1941. III. 23.

    

A negyvenegyes tavasz harmadik napján    

megszült egy napraforgó arcú asszony,     

hogy ebben az égkupolás alkotóház-világban     

mutassam föl a szépet, a jót,     

s mondjam ki bátran     

az igazságot.

   

Szép lassan

    

Rombol már az idő, rohamozzák arcom a ráncok,     

gesztenyebarna hajam zúzmara-vert, odavan.   

Kopnak a porcok is, elmeszesednek a nyűtt csigolyák mind:     

fújnak az őszi szelek, fájnak a gyöngy idegek.

Öregedőben

       

Negyvenhárom évem     

         tüzénél melegszem:     

remeg hangom, térdem,     

          lassan megöregszem,     

s ásít a föld értem,     

    ásít a Föld értem.

"A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meggyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom" - fogalmazta meg 2008-ban ars poeticáját a költő.
   

Nyugodjék békében !

Vers és zene

Radnóti Miklós

Rózsa

Egy bordóvörös könyv vagy -

Dús, csevegő szirmok lapjaid,

Melyek között a szél borzolva lapoz...

 

Nehéz illatú, nedves szirmaid

Telítve vannak titkos regékkel,

Melyeket a múlt a földben hagyott...

 

Lapoz, lapoz szirmaid közt a szél,

- Pompás kötésed most nyílt ép' széjjel,

                                 S meséli nekem amit olvasott... 

Hamarosan Augusztus 20. Egyik nagy ünnepünk!

Augusztus 20. a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja. A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia.

I. István uralkodása idején augusztus 15-én, Nagyboldog-asszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot. Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban: áttették augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a fehérvári bazilikában.

Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet. Ezt követően először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé fajult.

A kiegyezés után visszanyerte méltóságát az ünnep: 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt. Majd ezt eltörölték, de az egyházi ünnepek sorában még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan.

Az akkori rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható. Azonban teljes megszüntetését sem tartották jónak, de tartalmilag megújították. Szent István ősi ünnepéből az "új kenyér ünnepe" lett, majd az új alkotmányt, mint új szocialista államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltük. (1950-ben az Elnöki Tanács a népköztársaság ünnepévé is nyilvánította!) A rendszerváltozás óta, 1989-tõl ismét a régi tradíciók szerint rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet.

Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította. Szent István megkoronázása jelentette a magyar államiság kezdetét. Első királyunkban a legnagyobb magyar államférfit tiszteljük, aki olyan alapra helyezte a nemzet életét, amelyen nem fogtak a történelmi viharok. Ez nem egy államforma, hanem a keresztény erkölcs és lelkiismeret, a magyar nemzeti értékek és összetartozás megbecsülése, ápolása. A Szent Koronában egyesek a királyság jelképét látják, holott a magyar nép tudatában sokkal többet kell jelentenie: magyar múltunkat, küzdelmeinket, kultúránkat, sajátos magyar vonásainkat, amelyek révén Európához tartozunk..

Szabó Gábor magyar dzsesszgitáros

Szabó Gábor(Budapest, 1936. március 8. – 1982. február 28.)

magyar dzsesszgitáros és zeneszerző. Ő volt az első olyan magyar dzsesszmuzsikus, aki nemzetközileg elismert és népszerű, szakmailag pedig jelentős dalszerző lett, és akit játéka alapján ma is számon tartanak. Életműve Magyarországon szinte ismeretlen, lemezei 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak. Művészetének adózva 1992-ben a Magyar Jazzszövetség megalapította a Szabó Gábor-díjat, amelyet minden évben olyan művész kap meg a Magyar Kulturális Alapítvány[1] támogatásával, aki tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez.

Pályafutása

A kezdetek (1951-1958)

Szabó Gábor tizennégy éves korában, karácsonyi ajándékként kapta meg első gitárját. Ettől kezdve szorgalmasan gyakorolt, példaképe pedig a gitáros Les Paul lett. Egyetlen hangszertanárához csak három hétig járt, 1951-ben. Az alapok elsajátítása után szinte minden szabad percében gyakorolt, néha kottából, de inkább hallás után játszott. Leginkább a rádió előtt ülve, a Szabad Európa és az A. F. N. (németországi katonai adó volt) rádióadók műsorait hallgatva – mintegy utánozva az akkori zenei irányzatokat – megtanult gitáron játszani. Következő gitárleckéit a budapesti éjszakai bárokból vette. Az alkalmi együttesekkel végigmuzsikálta Budapest éjszakai bárjait és szórakozóhelyeit, gitártudását önmaga is folyamatosan továbbfejlesztette. Az 1950-es évek elején többek között Garay Attila zongorista és Búvári Tibor nagybőgős együttesében is szerepelt, majd 1954-ben Kovács Andor gitáros népszerű együttesének tagja lett. 1956-ban Dobsa Sándorral a zuglói Vadászkert étterem, illetve Kabók Lajos nagybőgős és Totth Péter zongorista társaságában a budapesti Astoria szálló éttermének zenésze volt. Szabó 1956. június 27-én készítette első hanglemezfelvételeit a Magyar Rádióban. Ezeken a felvételeken Deák Tamás együttesének tagjaként kísérte a Myrna Bell művésznéven szereplő kanadai magyar Hossó Irma énekét. Még 1956 nyarán a távozófélben lévő amerikai Ernst Nagy követségi titkár az általa jónak tartott magyar dzsesszmuzsikusokkal, köztük Szabó Gáborral készíttetett felvételeket a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában. A felvételeket Nagy magával vitte Washingtonba, ahol a Music in USA rádióadó Jazz Hour (Dzsessz-óra) című műsorában Willis Conover lemezlovas november 23-án az egész anyagot leadta. 1956-ban az országot elhagyó Szabó család előbb Ausztriában lelt menedéket, majd Nagy segítségével egy repülőn hamarosan kijutottak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a New Jersey-i Kilmer menekülttáborba kerültek. A táborban megismert Rávay Géza gitáros és Kabók Lajos nagybőgős társaságában Szabó Gábor Three Strings néven alakította meg első amerikai együttesét. A hírnév egyre késett, ezért Szabó megpróbált munkát keresni. San Bernardinó-ból járt be egyetlen amerikai munkahelyére, a közeli Norton légibázisra, ahol portásként dolgozott. A portásfülkében gyakorolni is tudott, és közel féléves munkával elegendő pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy 1958-ban beiratkozhasson a bostoni Berklee School of Music zeneiskolába.

Berklee School of Music (1958-1961)

Szabó Gábor egyedi gitárjátékában már ekkor megjelent a magyar népzenei örökség, amit az amerikai Roy Rogers westernjeiből ismert countryzene elemeivel egészített ki. Ez a meglepően egyedi és dallamos zenei stílus, amely egyesítette a magyar, skót és ír népzenét – megfűszerezve az amerikai feketék blueszenéjével –, a dzsessz új stílusának alapja volt. Szabó már zeneiskolásként megkapta első komoly munkáját. Willis Conover javaslatára az International Youth Band nevű együttesbe került, amit George Wein producer és Marshall Brown zenekarvezető és hangszerelő az 1958-as Newporti Dzsesszfesztiválon való fellépésre szervezett európai zenészekkel. Az együttesben Szabó az akkor még jobbára ismeretlen fiatalok között olyan későbbi hírességekkel játszott együtt, mint Duško Gojkoviae trombitás, Eric Kleinschuster és Albert Mangelsdorff harsonások, Jan ’Ptaszyn’ Wróblewski tenorszaxofonos és George Gruntz zongorista. Ez az együttes kísérte Louis Armstrong programját is. A fesztiválon olyan híres dzsesszmuzsikusok játszottak még, mint Miles Davis, Duke Ellington, Ella Fitzgerald és Billie Holiday. Szabó sok későbbi zenei kapcsolatait is a Berklee zeneiskolában alapozta meg: itt ismerte meg Chick Coreát, Gary McFarland vibrafonost, valamint Charles Lloyd és Sadao Watanabe tenorszaxofonosokat. Az iskolában Szabó a kínai születésû japán zongorista, Toshiko Akiyoshi együttesében is játszott, aki 1956 és 1959 között volt a Berklee hallgatója. A bostoni évekből két iskolai nagylemez őrzi Szabó gitárjátékát. A városhoz kötődik Szabó magánéletének egyik fontos állomása is: Alicia Solari ír-olasz származású tanárnővel 1959. július 18-án házasodott össze.

Chico Hamilton’s Quintet (1961-1964)

Miután befejezte tanulmányait, Szabó 1961-ben csatlakozott a Chico Hamilton’s Quintethez. Ez az időszak volt Szabó sikerének kezdete. „Szabo valóban tűz” – Chico Hamilton ezekkel a szavakkal jellemezte egyedi gitárjátékát. Szabó Gábor pályájának zeneileg egyik legértékesebb szakaszában több nagyszerű koncert és album született. A zenekar magja a Hamilton–Lloyd–Szabó–Stinson négyes volt; Chico Hamilton neve alatt öt albumot adtak ki, ezek a Drumfusion, a Transfusion, a Passin’ Thru, a Different Journey, valamint a Man from Two Worlds. További egy album, a Nirvana pedig Lloyd neve alatt jelent meg.

Charles Lloyd’s Quintet (1964-1965)

Lloyd 1964 elején már saját útját járta. Új együttesébe természetesen meghívta Szabó Gábort is, aki azzal a feltétellel tett eleget a felkérésnek, hogy kapcsolatban marad Hamiltonnal. Charles Lloydnál Tony Williams dobos és Ron Carter nagybőgős volt Szabó partnere. 1964 elején Hamilton és Szabó egy filmkötelezettségnek tett eleget Londonban. Stúdiózenészek előadásában itt vették fel Roman Polański Iszony című filmjének zenéjét. Mivel Hamiltonnak és Szabóna nem volt angliai munkavállalási engedélye, az elkészült felvételek egyetlen általuk játszott hangot sem tartalmazhattak. A felvett darabok többségének Szabó Gábor volt a hangszerelője. Szabó részére az 1964-es év meghozta a szakmai elismerést is: a Down Beat című dzsesszlap kritikusi szavazásán a gitárosok összesített ranglistáján a nyolcadik lett. Az Év Legjobb Új Gitárosa kategóriában viszont ugyanezek a kritikusok megosztott első helyezést szavaztak meg neki és Zoller Attilának.

Gary McFarland’s Quintet (1965)

Szabó egy ideig párhuzamosan játszott Lloyd és Hamilton együttesében, 1965 júliusában pedig a McFarland's-quintettnek is tagja lett. Az együttesben Gary McFarland (vibrafon), Szabó Gábor (gitár), Sadao Watanabe (tenorszaxofon, fuvola), Eddie Gomez (nagybőgő) és Joe Cocuzzo (ütőhangszerek) játszott. Az időszak lemezei: Chic Chic Chico, Lloyd: Of Course, Of Course (Persze, persze), együttműködésük újabb remekművei. Az újabb 1965-ös Hamilton-album címe El Chico (A kisfiú) lett, melyen Szabó Gábor közreműködésével elkészítették az első crossover (Jazz-Latin-Rock) felvételeket is. A stúdióban Hamilton és Szabó mellett Jimmy Cheatham (harsona), Sadao Watanabe (altszaxofon, fuvola), Albert Stinson (nagybőgő), Victor Pantoja és Willie Bobo (latin ütőhangszerek) szerepelt.

Gabor Szabo’s Quintet (1965-1974)

Szabó Gábor lassan már tíz éve élt az Egyesült Államokban, amikor az első önálló koncertfelkérést megkapta. A nagy lehetőségtől nagyon begyulladt, de végül is vállalta. A bemutatkozásra 1965 szeptemberében került sor New Yorkban. Novemberben pedig stúdióba vonult, hogy elkészítse első önálló albumát, a Gypsy 66-ot (Cigány '66). 1966. május elején Szabó újra Chico Hamiltonnal dolgozott együtt a The Further Adventures Of El Chico (A kisfiú újabb kalandjai) című album stúdiófelvételein New Yorkban. A felvételek elkészülte után egy nappal a zenészek nagy része már Szabó Gábor vezetésével dolgozott tovább. Szabó ugyanis sosem keresett magának zenészeket. Általában elfogadta az ajánlkozókat, kéznél levőket. Az Impulse kiadónál megjelent albumon Szabó Gábor mellett Hamilton, Bobo, Pantoja, azaz három ütőhangszeres és Ron Carter (nagybőgő) alkotta a ritmusrészleget. A nagylemez végül a Spellbinder (Lehengerlő szónok) címet kapta.

Egy kivételes album a Spellbinder, amely egy energikus latin jazz lemezzé vált, az album dallamvilága figyelemre méltó. Ez volt az Szabó Gábor egyetlen LP-je, ahol az Impulse kiadó producere, Bob Thiele hagyta őt szabadon dolgozni. A Spellbinder albumon hallható Szabó Gábor örökéletű szerzeménye a Cigány Királynő (Gypsy Queen) című dal, amelyet később sok együttes újra feldolgozza, köztük az angol Fleetwood Mac (1968) blues-rock formáció (Peter Green). A dal 1970-ben Carlos Santana feldolgozásában válik igazán világhírűvé Black Magic Woman címen. Szabó Gábor 1966 májusában egy harmadik album felvételeit is elkészítette, melyet Gary McFarlanddal közösen Jazz Raga (Raga-dzsessz) néven adtak ki. A lemezborítón Szabó Gábor festménye látható. A latin-rock és a latin-dzsessz (bossza nóva) stílusok egyesítéséből megjelent egy újabb szín Szabó Gábor művészetében, az etno-zene.

Ezután koncertek és koncertlemezek következtek. A Szabó-quintettel 1966. április 14 és15-én másfél albumnyi élő felvétel készült, melyek első csoportja The Sorcerer (A varázsló) címen került kiadásra. Augusztus 11-én újabb lemezfelvétel: a később Light My Fire (Gyújtsd fel a tüzem) címen megjelent album, majd szeptemberben a California Dreamers énekegyüttessel közösen készítette el a Wind, Sky And Diamonds (Szél, égbolt és gyémántok) LP-t. A folytatásban Ralph J. Gleason meghívására 1967. szeptember 17-én quintetjével (Jimmy Stewart, Louis Kabok, Bill Goodwin, Hal Gordon) Kaliforniában, a Monterey Jazz Fesztiválon lépnek fel olyan zenészek társaságában, mint: Dizzy Gillespie, Don Ellis, Richie Havens, B.B. King, Janis Joplin és Jimi Hendrix.

(Szabó Gábor az 1967-es évet értékelő Down Beat szavazásán a gitárosok összesített ranglistáján az 1. West Montgomery elsősége mögött immár a harmadik helyre került).

1968. február 9-én McFarland, Szabó Gábor és a vibrafonos Cal Tjader New York-i székhellyel megalapították a Skye Recording Co. Ltd. lemezkiadót és felvették Szabó Gábor új stúdióalbumát, a Bacchanal-t (Dáridó). Ezt követte az augusztusban felvett Dreams (Álmok) című lemez, amelyen érződik, hogy Szabó végre szabadon alkothatott, és senki nem szólt bele a zenébe. Olyan zeneszerzők neve is felbukkan ezen a lemezen, mint Kodály Zoltán vagy Manuel de Falla. A Jazz szakma zsűrije szerint ez az LP a legeredetibb, Szabó Gábor legjobb albuma. A hatvanas évek végefelé megjelenő, a kemény rockzenét játszó új hullám: George Harrison, Eric Clapton és Jimi Hendrix stílusával már nem tudott lépést tartani a saját ("spellbinding") stílusával.

A hatvanas évek végén volt egy időszak amikor Lena Horne amerikai filmszinésznővel közösen készít három dzsessz albumot: Watch What Happens, In My Life, My Mood Is You címen. 1970-ben létrejön a nagy találkozás Carlos Santanaval, ahol tisztázódik a kettejük közti dalszerzői jogvita (Black Magic Woman).

1970 szeptemberében elkészülnek a Magical Connection (Bűvös kapcsolat) című LP felvételei. Ebben az időben a Szabó-quintet Hollywoodban Bobby Womackkel azonos próbatermet használtak. A neves ritmusgitárossal először csak együtt gyakoroltak, majd az új Szabó albumot, a High Contrasts (Nagyfokú ellentétek) című korongot már együtt vették fel 1971 márciusában. Ezen az albumon jelent meg Bobby Womack híres Breezin (Átejtés) című dala is, mely lehet, hogy Szabó kompozíció. A stúdióba bekerült Szabó Gábor és Bobby Womack ugyanis az LP számait a próbák és a felvételek ideje alatt együtt komponálták, a felvett darabok szerzőségét pedig pénzfeldobással döntötték el. Ebből végül harag is származott, mert Szabó szerint a kialakult szerzőségen Womack az ő tudta nélkül változtatott. 1972 augusztusában Totth Péter, az egykori magyarországi zenésztárs, aki akkor a svéd Four Leaf Clover lemezkiadó zenei szaktanácsadójaként működött, szervezett Szabónak egy lemezfelvételt, -szabad kezet kapott. A végeredmény pedig Small World (Kis világ) címen jelent meg. 1973 januárjában Creed Taylor kiadásában megjelent egy igen érdekes LP, az unicumnak számító Mizrab című lemez, amelyen a cigány, indiai és az ázsiai népzenék egyesített dallamvilága hallható dzsesszesített változatban. A lemezen közreműködött Ron Carter (nagybőgő), Jack DeJohnette (dobok), Billy Cobham (dobok) és Ralph MacDonald (ütőhangszerek). Az 1973 szeptemberében felvett és a CTI kiadásában Rambler (Bolyongó) címen kiadott albumon Bob James hangszereléseiben hat számot hallhatunk, majd Szabó 1973 végén Paul Desmond új CTI albumának egyik gitárosa lett, az album a Skylark (Pacsirta) címet kapta. Az albumon hallhatók: Bob James (piano) Gene Bertoncini (gitár), Gabor Szabo (szóló gitár), Ron Carter (bass gitár), Jack DeJohnette (dobok) Ralph MacDonald (trombita), George Ricci (cselló).

1974: az első visszatérés

Szabó Gábor 1974-ben Magyarországra látogatott. Első budapesti fellépését az Interbrass együttessel adta, majd a hegedűs és brácsás Deseő Csaba (dzsemszésön-jellegű estjére) meghívására a Petőfi Sándor utcai Építők Klubjában két fellépésen is szerepelt. A nagybőgős Pege Aladár kezdeményezésére a tévészerkesztő Módos Péter szervezte meg Szabó TV-szereplését. A felvételeken Kovács Kati (ének), Pege Aladár (nagybőgő, basszusgitár), Másik János (elektromos zongora), Kőszegi Imre (dobok, kongák) és Dely István (kongák) voltak Szabó partnerei. E számokban Szabó igen feldobott pillanatait örökítették meg. A műsor hanganyaga a Moiras Records archív lemezsorozatában 2008-ban megjelent, limitált példányszámú sorszámozott bakeliten és CD-n. Az album átütő erővel tükrözi azt a stúdióban kialakult emelkedett hangulatot, amelyet a nagyszerű előadókból az együttzenélés öröme váltott ki.

Az 1975-ös év amerikai lemezfelvétele a Macho(Férfias) címet kapta. A hatszámos album legjelentősebb darabjai eredeti Szabó-kompozíciók. Ebben az évben Szabó szakított a Taylor-formula zenei panelhangzásával, és az új kiadójával az első felvételét vendégmuzsikusként készítette (Coke Escovedo-albumán). A Mercury cégnél megjelent Nightflight (Éjszakai repülés) című Szabó-album zeneanyagát 1976 első felében rögzítették alkalmi zenésztársakkal. Ezen kívül Szabó, Charles Earland (zongora) könnyed hangvételű albumán: The Great Pyramid (A nagy piramis) is játszott.

A következő Mercury-albumát Faces (Arcok) címen készítette, és szomorú jellegzetessége, hogy ez lett az utolsó, az életében Amerikában kiadott korongja. Ezen az albumon hallható a The Last Song (Utolsó dal) című romantikus szám is. 1978-ban Svédországban Totth Péter szervezésében felvették a második Four Leaf Clover albumot. A Belsta River (Belsta-folyó) felvételeinél Janne Schaffer (gitár), Wodek Gulgowski (zongora, elektromos zongora, szintetizátor), Pekka Pohjola (basszusgitár), Peter Sundell (dobok) és Malando Gassama (ütőhangszerek) voltak Szabó zenészpartnerei.

A második visszatérés és halála

Májusban a San Diego-i Catamaranban lépett fel, majd repülőgépre szállt és elindult Budapestre. Szabó ezúttal a Hilton Szállóban lakott. Itt tartotta egyetlen budapesti zártkörű fellépését, másfél órás programot adott alkalmi együttesével. A zenekarban Szabó Gábor mellett Babos Gyula (gitár), Másik János (elektromos zongora), Lerch István (szintetizátor), Dandó Péter és Sípos Endre (basszusgitár), illetve Kőszegi Imre (dobok) játszott. E felvétel a közönség részére ugyanúgy hozzáférhetetlen, mint az 1974-es magyarországi felvétele az M.T.V. -ben.

Szabó Gábor gitárművész sírja Budapesten. Farkasréti temető: 36/2-1-22.

Szabó 1979-től már időnként kórházban is volt, ahol az intenzív kúra eredményeképpen időszakosan javult valamit állapota. Tisztában volt helyzetével (Faces: The Last Song, 1977) és tudta, hogy hosszabb távon már nincs segítség. Ezért is vállalkozott egy intenzív kezelésre: kábítószer elvonáson vett részt. A kórházi kezelések közben derült ki, hogy az a hely a szcientológia vallási helye is egyben, és az orvosok a gyógyítás melléktevékenységeként hittérítéssel is foglalkoztak, - a kórház egyik menedzsere Chick Corea volt. Szabó orvosai és Corea hatására az új Szabó-album felvételeit már Corea és "cége" szervezésében kezdték el az amerikai Studio Cityben 1979 júliusában. A felvételeknél Jim Keltner (dobok) és Paulinho DaCosta (ütőhangszerek) kísérték Szabó Gábort. Egy szám pedig gitár-zongora kettőse lett Chick Coreával. Szabó közben összeveszett a szcientológusokkal és beperelte őket. A szcientológusokkal való összeütközés elkerülése miatt végül elállt a Femme Fatale (A végzet asszonya) Amerikában történő kiadásától, így Szabó valamivel könnyebben tudta megszerezni félig elkészült (keveretlen) felvételeit, amelyet saját költségén fejezett be. A hanglemez végül a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gondozásában jelent meg Szabó Gábor első (és egyetlen!) magyar mikrobarázdás lemezeként 1981-ben.

Ebben az évben egy zenekar szervezését is elkezdte, amelyben többek között Garay Attila (zongora), Kőszegi Imre (dobok), Dandó Péter (basszusgitár) és Pedro Guevara (ütőhangszerek) is szerepelt volna. A Fővárosi Művelődési Házban 1981. december 15-ére tervezett lemezbemutató koncertjére már nem kerülhetett sor. December 7-én beszállították a Daróci úti kórházba, majd az állapota rosszabbodása miatt átkerült a László-kórházba. Ott hunyt el 1982. február 28-án.

Epilógus

Szabó Gábort sztárként ünnepelték Amerikában, interjúkat közölt vele a világ vezető dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world musicot játszott, amikor még ez a fogalom nem is létezett. Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor tanítását, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírű együttesét, a Santanát.( Wikipédia )

2010-ben Dresch Mihály szaxofonművész kapott Szabó Gábor díjat.