az égi mezőkre távozott.
Szeretem a verseit. Meghatottan,
szomorú szívvel emlékezem a költőre az alábbi
néhány versével.
Nyárutó
Hát csudaszép ez a nyár: csupa fény, csupa árny, csupa ritmus!
Berkenyebokrok alól
sárgarigózene szól.
Hangos a völgy, tele van még szilvaszedőkkel a hegyhát.
Fülledt lombok alatt
zsendül az őszibarack
Őszül a zöld fűszál, libanyáj pepitázza a tarlót.
Vedlik az ostorom is,
szál sihederkorom is.
Meg-megroggyan a zsák, hazagondol már a malomból.
Szérűn tyúkjaival
szunnyad a szalmakazal.
Csönd van. Fényes csönd. Gyönyörű harkály veri mellem.
Hej görögök, latinok!
Kopp, kipikopp, kipikopp.
Szemfedő föld
Sírtól sírásig lengve, derengőn
zörgök itt kint a fejfaerdőn.
Nem világítok gyertyalánggal,
kezemben csipkebokorág van.
Előre hallom, amit mondok,
oly hangosan súgnak a csontok.
Csillagok árvája, Ember, figyelsz?!
Őst keresel és apádra se lelsz.
Szív dobol így vagy a temető döng?
Tenger nép volt az Őssejtig ősöd!
Magyar vagy, mert lengyel a lengyel,
mongol a mongol és dán a dán.
Intsen partjához, s mosson a tenger
tisztító, nagy tüzek hajnalán!
1941. III. 23.
A negyvenegyes tavasz harmadik napján
megszült egy napraforgó arcú asszony,
hogy ebben az égkupolás alkotóház-világban
mutassam föl a szépet, a jót,
s mondjam ki bátran
az igazságot.
Szép lassan
Rombol már az idő, rohamozzák arcom a ráncok,
gesztenyebarna hajam zúzmara-vert, odavan.
Kopnak a porcok is, elmeszesednek a nyűtt csigolyák mind:
fújnak az őszi szelek, fájnak a gyöngy idegek.
Öregedőben
Negyvenhárom évem
tüzénél melegszem:
remeg hangom, térdem,
lassan megöregszem,
s ásít a föld értem,
ásít a Föld értem.
"A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meggyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom" - fogalmazta meg 2008-ban ars poeticáját a költő.
Nyugodjék békében !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése