Székelyföld ma...

Tízezrek vettek részt a Székelyek nagy menetelése rendezvényen Romániában, 

ahol Berecktől Kökösig egy 55 kilométer hosszú felvonulással tüntettek a székely autonómiáért.

(A Duna TV  3 órás előadásban élőben közvetítette).

" Rétyen elmondott beszédében Böjte Csaba ferences szerzetes a 400 éve fejedelemmé választott Bethlen Gábor példázatát említette, aki képes volt párbeszéddel lecsillapítani a trónra lépésekor Erdélyben dúló feszültségeket. "Csak együtt tehetjük tündérkertté Erdélyt! - jelentette ki Böjte Csaba. A szerzetes arra kérte Istent, értesse meg a többségi néppel, nem ellene, hanem vele együtt akar a székelység szebb Romániát, szebb Erdélyt, szebb Székelyföldet." 

( hirado.hu)

Álljon itt két vers a székelyek tiszteletére!

Áprily Lajos

 Tetőn

                  Kós Károlynak

Ősz nem sodort még annyi árva lombot,

annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,

vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lent sötét lombot sodort a katlan.

Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó meztelen tetején

tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.

Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,

és békességel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,

az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,

átöleltem a hullám-horizontot.

s tetőit, többet száznál és ezernél-

s titokzatos szót mondtam akkor:

Erdély.

(1923)

Reményik Sándor

 Eredj, ha tudsz

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,

hogy valahol, bárhol a nagy világon

könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,

eredj…

Szállj mint a fecske, délnek,

vagy északnak, mint a viharmadár,

magasából a mérhetetlen égnek

kémleld a pontot,

hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen

hiszed: a hontalanság odakünn

nem keserűbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed,

hogy odakünn a világban nem ácsol

a lelkedből, ez érző, élő fából

az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának

észrevétlen ezer új hangja támad,

süvít, sikolt,

s az emlékezés keresztfáira

téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,

ki rab hazában élni nem tudott

de vállán égett az örök kereszt

s egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok

fürödni a Márvány-tengerbe jártak,

meglátogatták az itthoni árnyak,

szelíd emlékek: eszeveszett hordák,

a szívét kitépték.

S hegyeken, tengereken túlra hordták…

Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:

inkább, semmint hordani itt a jármot,

szórd a szelekbe minden régi álmod;

ha úgy látod, hogy minden elveszett,

menj őserdőkön, tengereken túlra

ajánlani fel két munkás kezed.

Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,

leszek az alj a felhajtott kupában,

az idegen vérben leszek a méreg,

miazma, láz, lappangó rút féreg,

de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,

mely temet bár: halló fülekbe eseng

és lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyújtózsinór,

a kanóc része, lángralobbant vér,

mely titkon kúszik tíz-száz évekig

hamuban, éjben,

míg a keservek lőporához ér.

És akkor…!!

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de addig, varjú a száraz jegenyén:

én itthon maradok.

  

Kattints rá! 

Eredeti székely-magyar himnusz    

A Hold...

Federico García Lorca

 A holdas hold románca

Tubarózsás krinolinban

jött a hold a rézhámorba.

A fiú csak nézi, nézi.

Ámul a fiú a holdra.

Szél támad és emelkednek

karjai a holdas holdnak,

s tömör ón-mellei tisztán

s buján előtolakodnak.

Hold, hold, fuss el, mert megjönnek

a cigányok, venek koncra,

szívedből is gyűrüt vernek,

fehér pénzt a nyakláncokra.

Gyerek, addig hadd táncoljak

s ráhagylak a cigányokra,

megtalálnak itt az üllőn,

szemecskéid zárva, oltva.

Hold, hold, fuss el, én már hallom,

cigánylovak dobrokolnak.

Gyerek, ne dülj e fehérre

keményített sok fodornak.

Dobogott a sikság dobja,

verte lópaták galoppja.

Hámor homályán a gyermek,

szemecskéi zárva, oltva.

Olajfák közt a cigányok

bronzálomként lovagolnak.

Jönnek. Szemük félig húnyva,

de a fejük égbe horgad.

Jaj, de huhog az a bagoly!

Csupa jajszó a fa orma!

Sétál a hold föl az égre

egy kisfiú kezét fogva.

Rézhámorban a cigányok

sikonganak, háborognak.

Szél az őre, szél az őre,

szél az őre hámoruknak.

( Nagy László fordítása )

Radnóti Miklós

Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:

fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben

csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen

s gyürüző köröket ver a tóban a fény:

átkelnek az árnyak a sárga vidéken

s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdőn,

toppantva, riadtszivü fészkek alatt,

lengő levelek szeme nézi merengőn

a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,

nagy szárnyakon úszik az álomi táj;

sodródik a felleges égen ijedten

egy féleleműzte madár

s a magány szelidebb a szivemben

s rokonabb a halál.

Sík Sándor

 Este az ablakban

Valahol messze szól a zongora.

Bús régi nóta lágyan száll tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:

Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna

A rétek lelke, az erdők sugalma.

Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,

S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.

Távoli dallam halkan egyre zsong.

Októberi hangulatok...

Neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mert a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja.

Más néven mindszent havának, őszhónak, magvető havának is nevezik.

E hónap ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. Tehát a halász, a hajós márciusban vízre tolt hajóját ekkor vontatta partra, a földművesek a márciusban elővett s az egész nyáron és ősszel használt szerszámait most eltette, a katona a harcban használt fegyvereit most olajozta be.

Nagyszüleink életében az október nyugodtabb, mulatságokban, pihenésben, ünnepekben gazdagabb időszak kezdetét jelentette – hagyományosan ekkorra esett a szüret, és ekkor értek véget a pásztormunkák.

NAGY LÁSZLÓ

 DIÓVERÉS

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

Áll a diófa, és érett

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom

zaját a jó örömnek,

darálók forognak, diós

mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban

meg kell maradnunk jónak

s tisztának is, hogy örüljünk

csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a

picike dió-csónak,

s lomb zöldül újra a füttyös

sárgarigónak.

József Attila

Judit

Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
      be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
      mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves,

      nem öleltelek,

mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy

      nem vagyok veled.

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ

      s félelmetesebb.

Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,

      ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.

      Merengsz még? Aludj,

egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze

      s rám ne haragudj.

Radnóti Miklós

Október délután

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,

s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,

hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -

mikor átkarolt kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,

vad darazsak dudolnak körül haraggal.

És a lomb makkal felel és feleselget,

hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,

keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal

békít a lombbal, végigsimít a számon

s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek. Igy készül az új csend

és a csendből odafent sziszegve eső

hatnapos esső, mely elmossa a makkot

s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

Weöres Sándor

Valse triste

Hűvös és az öreg este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hűvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

A fákon piros láz van.

Lányok sírnak a házban.

Hol a szádról a festék?

kékre csípik az esték.

Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég,

nem marad semmi emlék,

az ember szíve vásik,

egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este.

Tóth Árpád

Október

A levegő hideg, kék és merev,

S sziszegve metszi éles cirpelés,

Mint bánya mélyén a kék érceret

A zengő fúró. Már a fény kevés.

A sötét ég tisztára van seperve,

A láthatár fakó vonal, üres, -

Vízszintes közönyét ezüst s veres

Tornyok nem gyújtják fel már. Komor este.

Október. Pompa és szín nincs tovább.

Ó, mikor még arany fény lihegett,

S tömör bíbor és roskadó brokát

Fedte a kéjes, ájult ligetet...

Már meztelen az erdő. Végesvégig

A züllött úton roncs, bú és szemét.

Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét

Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.

Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,

Kinek halovány ujjaid közül

Arany hullt, s már aranyaid unod,

Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekül.

Szemed sárga, hűvös nézését küldd le

A szívemig a hervadt végtelenből,

Ím hozzád búsan és keserűn leng föl

Eltűnődésem lassú tömjénfüstje...

Mért élek én - s boldog mért nem vagyok?

Mért fáj ez örök, tűnődve kuporgó

Magány? - és máskor mégis mért sajog

Magányért lelkem? Ó, lélek, te forró

Tropikus homok! mért hajtasz virágot:

Gyönyörű vágyat s jaj, gyökértelent?

Arany gyümölcsöt a nagy őszi csend

 Nekünk nem hoz, csak bút, beteg sirámot...      

Ki is volt Klebelsberg Kuno?...

Ma az egyik rádióban Klebersberg Kuno-ról beszélgettek.

Arra gondoltam én is megemlékezem róla. Két év múlva lesz születésének

140.évfordulója. 

Érdemes elgondolkodni, 

mennyi mindent tett ez a nagyszerű

Ember!

Ki is volt e nagy magyar?

Gróf Klebelsberg Kuno 

(Magyarpécska, Arad vármegye, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 12.)

"A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá."  - mondotta  1922-ben.

Az 1920-as évek meghatározó kultúrpolitikusa, több kormány minisztere, egyetemi tanár, az MTA tagja, a Magyar Történelmi Társulat, az Országos Magyar Gyűjteményegyesület Tanácsának és több, tudományos és társadalmi egyesület elnöke és tisztségviselője. A Corvin-lánc kitüntetettje (1930).

Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott fejezte be, majd jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. Fiatalon nősült, 1900. április 24-én az Egyetemi Templom kápolnájában vette feleségül Botka Saroltát, egy régi nemesi család leszármazottját, aki élete végig hűséges társa lett.

Klebelsberg Kuno az egyetem elvégzése után az állam szolgálatába lépett.

Közoktatáspolitikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskolarendszer megteremtése (1924), a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése (1924), a középfokú lányoktatás reformja (1926), a tanárképzés reformja (1924) jellemezte. Népiskolapolitikáját az érdekeltségi népiskola megteremtése (1926), a 8 osztályú népiskola törvénybe iktatása 1928-ban, azzal, hogy az majd csak 1940-ben váljék kötelezővé (és csak azoknak, akik már a negyedik elemi után nem lépnek polgári iskolába, vagy középiskolába), ill. nemzetközi forrásokból történő intenzív fejlesztés jellemezte. Politikáját a kortársak, a baloldali, a liberális és jobboldali ellenzék is erősen vitatta. Ma is széles a skála a közoktatáspolitika megítélésében a vezető neveléstörténészek között, melynek egyik végpontját a klebelsbergi oktatáspolitika előremutató voltáról Mészáros István, másik végpontját a rendies szerkezetet konzerváló voltáról Nagy Péter Tibor képviseli. (lásd e nevek alatt http://www.matarka.hu )

Népiskola-politikáját, a nagy arányú analfabetizmus elleni tevékenységet és a népiskolák sorának építését az az eszme vezérelte, hogy ezzel megteremtse a társadalom piramisának széles és biztos talapzatát, melyre aztán bátrabban lehet építeni, számítani mind a társadalmi-, mind a gazdasági fejlődés tekintetében. 

Klebelsberg még a világháború ideje alatt kidolgozta országunk népiskolai hálózatának kiépítési programját. Ennek megvalósítására 1925-ben kapott engedélyt és anyagi segítséget.

Az 1926. évi VII. törvénycikk rendelkezett az elemi iskolák egy új típusáról, az érdekeltségi népiskola megteremtéséről. A törvény szerint ún. körzetek kialakításával - melyek három, illetve öt kilométer sugarú körben helyezkednek el - meg kell teremteni az elemi iskolák létrejöttének lehetőségét. A törvény kötelezte a törvényhatóságokat és a birtokosokat a népiskolák létrehozására, akár önnön fizikai és anyagi áldozatuk árán is. Létrejött az Országos Népiskolai Építési Alap az iskolaállítási és fenntartási kötelezettségek biztosítására.

3 év alatt 5000 tanyai tanterem épült Magyarországon. A modern épületek fala már nem vályogból készült, hanem téglából, padlózatuk vörösfenyőből készült, hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük. Háromszobás tanítói lakás is tartozott hozzájuk, az udvaron téglából épült WC-vel. Ezek az új tanyasi iskolák lettek a tanyavilág kultúrközpontjai, ahol könyvtár is volt, valamint gramofonnal és filmvetítő gépekkel voltak felszerelve.

 Gazda-, iparos- és olvasókörök tarthatták itt összejöveteleiket. Klebelsberg még arra is figyelt, hogy az új tanítói lakásokba úgy kerüljenek a fiatal tanítónők és tanítók, hogy ezzel növelhesse az összeházasodás és letelepedés lehetőségét. A tanárképzésre különben is nagy gonddal ügyelt, és azt hangsúlyozta, hogy a "magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig" azt az egyet követeli meg, hogy "ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket."

Már működésének kezdetén támogatta a Magyar Tudományos Akadémia munkáját, s törvénnyel biztosította annak politikai függetlenségét.

Ugyancsak 1922-ben létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát melynek hatókörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára.

Pécsett, Szegeden, Debrecenben egyetemi építkezéseket indított, és megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit. Egyetemi építkezései mindhárom vidéki egyetemen a klinikákkal kezdődtek, azon belül is hangsúlyt kaptak a szülészeti és gyermekklinikák. 

Célja volt ezzel a magas gyermekhalandóság csökkentése. Sem a klinikákat, sem az egyetemek más területeit nem tudta elképzelni magas színvonalú kutató munka nélkül.

Az ifjúság sportoktatására is igen nagy hangsúlyt helyezett, megszervezte a Testnevelési Főiskolát. Ugyanakkor 1928-ban - német mintára - megszüntette a Magyar Olimpiai Bizottság önállóságát, hivatali apparátussá, az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává alakította. A kiváló magyar sportteljesítményekben nemcsak hazánk jó hírnevének propagandáját látta, hanem azt is szerette volna elérni, hogy a jövő nemzedék izmos, életerős ifjakból álljon és természetesen az iskolarendszer révén művelt ifjakból.

Klebelsberg minden fiatal tehetséget számon tartott, pl. 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének.

Klebelsberg az egyetemeket sem úgy képzelte el, hogy oda majd csak a leggazdagabb és a legkiváltságosabb családok gyermekei járnak, úgy gondolta, hogy oda a legtehetségesebbek jussanak be, ez az elgondolása sem akkor, sem most nem aratott és nem arat osztatlan sikert, talán itt van a gyökere annak, hogy életművét már akkor is és most is vitatják. A "kultúrfölény" filozófiája a két világháború közt nem zavarta a politikusokat és az értelmiségieket, s az arisztokrata származású Klebelsberg meg talán csak azért vallotta magáénak ezt a filozófiát, mert tárcája számára így tudott legtöbb anyagi támogatást kapni. 

Világlátott ember volt, leginkább Európához szerette volna ő felzárkóztatni a magyar oktatási, kutatási és kulturális intézményeket, s ha jól megnézzük, látjuk, ezt is tette. Tartott attól, hogy iskolázatlanságunk miatt gazdaságilag sem tudunk majd felzárkózni. Az ő iskolái és az ő főiskoláin képzett tanítók nélkül nehezen keveredett volna ki a magyarság az analfabetizmusból és adott volna annyi híres tudóst és művészt a világnak.

A hazai múzeumok fejlődésének ügyét is támogatta, egyre több gyűjteményt létesítettek és működtettek közpénzen. A Szépművészeti Múzeumban új gyűjteményi osztályt nyitott, segítette a megyei és városi múzeumok fejlesztésének ügyét.

Kulturális létesítményeinek létrehozása részletezve az 1920-as évek végétől:

1928-ra már 1500 népkönyvtárt létesített,

1929-ben nyílt meg a római Collegium Hungaricum. Magyarországon 17 mezőgazdasági népiskolát és sok elemi népiskolát építtet.

1930-ban a Margit-szigeten fölavatta a nemzeti sportuszodát. Nagy népiskola építőtervezete ebben az évben fejeződött be. Szegeden Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és az egész magyar hivatalos világ jelenlétében felavatták az 5000. népiskolai épületet, ugyanekkor, 1930. október 24-én szentelik fel Klebelsberg Kunó büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot.

Klebelsberg a közoktatási minisztersége alatt az ún. „szellemtudományok” (bölcselet, teológia, jog, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat. 1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust szervezett, amelyen az orvosi, műszaki és mezőgazdasági, tehát a természettudományok kutatására munkaprogramot hoztak létre. A program végrehajtását kettős szervezet biztosította: társadalmi szervezetként a Széchenyi Tudományos Társaság, amely a gyárak, ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok adományait használta fel a kutatások támogatására, valamint az állami segélyt kezelő Országos Természettudományi Alap és Tanács. Ezek a szervezetek 1944-ig több millió pengővel segítették a természettudományos és műszaki kutatók munkáját. Klebelsberg Kunó érdeme, hogy figyelmet fordított a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésére, és támogatásának is köszönhetők a korszak reál-értelmiségének eredményei a villamossági és gépiparban, valamint a vegy- és gyógyszeriparban. Egyik „dédelgetett” terve volt a Lágymányos értéktelen, vizenyős területeinek tereprendezése, és egy Boráros térre vezető új híd építése; hogy a környéken a Pázmány Péter Tudományegyetem (a későbbi ELTE) számára egy egyetemi természettudományos telep - egy európai színvonalú egyetemközpont - valamint az új Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteménye állhasson. A projektre parlamenti felhatalmazást szerzett, azonban a terv a fővárosi politika ellenállásán megbukott .

Mindenre gondja volt, ami az ő hatáskörébe tartozott, ő mentette meg támogatásával az akkori Orvos Továbbképzés szakmai szervezet ma is prosperáló orgánumát, az Orvosképzés című szakfolyóiratot.

Miután dr. gróf Bethlen István miniszterelnök lemondott, a szokásoknak megfelelően Klebelsberg Kunónak is be kellett nyújtania lemondását, de miniszteri posztjáról való lemondása után is fáradhatatlanul dolgozott, mint az Alföldi Bizottság elnökét az Alföld problémái és annak lehetséges megoldásai foglalkoztatták.

Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást. Hirtelen bekövetkezett halála mélyen megérintette a vezető politikai elitet, s méltóképpen búcsúztak az ő nagy kultuszminiszterüktől. 

Klebelsberg temetése körüli megmozdulás hasonlatos volt Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséhez, csakhogy ezúttal a hatalomban levők is búcsúzhattak. Klebelsberget is felravatalozták a Nemzeti Múzeumban, majd Szegedre kísérték, s a Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. Már 1935. április 11-én újfent megemlékeztek róla és Glattfelder Gyula megyés püspök újra megszentelte nyugvó helyét, halála után alig hét évvel, 1939-ben pedig emlékművet emeltek a tiszteletére az akkori Eskü (mai Március 15-e) téren, Budapesten. 

( Wikipédiából)

Sok ilyen elhivatott emberre lenne szüksége ma is a hazának!

 Kattints rá!

Klebersberg Kuno 

Klebersberg kúria