Tízezrek vettek részt a Székelyek nagy menetelése
rendezvényen Romániában,
ahol Berecktől Kökösig egy 55 kilométer hosszú felvonulással
tüntettek a székely autonómiáért.
(A Duna TV 3 órás előadásban élőben közvetítette).
" Rétyen elmondott beszédében Böjte Csaba ferences
szerzetes a 400 éve fejedelemmé választott Bethlen Gábor példázatát említette,
aki képes volt párbeszéddel lecsillapítani a trónra lépésekor Erdélyben dúló
feszültségeket. "Csak együtt tehetjük tündérkertté Erdélyt! - jelentette
ki Böjte Csaba. A szerzetes arra kérte Istent, értesse meg a többségi néppel,
nem ellene, hanem vele együtt akar a székelység szebb Romániát, szebb Erdélyt,
szebb Székelyföldet."
( hirado.hu)
( hirado.hu)
Álljon itt két vers a székelyek tiszteletére!
Áprily Lajos
Tetőn
Kós Károlynak
Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lent sötét lombot sodort a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
Időkbe látó meztelen tetején
tisztást vetett a bujdosó verőfény.
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája,
és békességel várt az esztenája.
Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.
s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.
(1923)
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz
Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése