Tudod mi a bánat?...

Tudod, mi a bánat?

Ülni egy csendes szobában,

s várni valakire, aki nem jön többé.

Elutazni onnan, ahol boldog voltál,

s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni,

csalódott szívvel, mindig csak remélni.

Megalázva írni könyörgő levelet,

sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.

Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,

rózsákat őrizni, melyek megfakultak.

Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,

mással látni őt, nem visszanézni.

Kacagni boldogan, hazug lemondással,

otthon leborulni, könnyes csalódással.

Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,

imádkozni azért, hogy Ö meg nem tudja mi is az a bánat.

(Osztrovszkij )

A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

(Victor Hugo)

Szabó Lőrinc

Most  csak lélekben

Jó volt, míg éltél: most, bárhogy szeretlek,

nagyon hiányzik testi meleged,

hozzámbújásod, a tekinteted

és hangod selyme, s az állati selymek,

a bőrödéi, s mozgásod, a melled,

s mind, ami voltál, kéz, láb, szív, szemek,

agy, száj, fül: ha csak vártam jöttödet,

érzékeim már veled töltekeztek,

s ha csókoltál, ettelek-ittalak,

hús, csont, ideg, száz szájjal szívtalak,

s huszonöt évig meg nem untalak;

most csak lélekben tudunk keveredni

s meztelenséged is csak képzeletnyi:

nem bírod inged, a halált, levetni!

Váci Mihály

 Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,

szótlan szemembe nézz,

mosolyogj szomorún:

- Semmi az egész!

Semmi az egész .

Minden volt – ennyi lett!

Vezess már haza engem.

Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,

ha erősek leszünk,

amit remélni kellene

     - arra emlékezünk.