Közeledik a 2013-as év vége. Talán vannak olyan emberek, akik nemcsak átmulatják az utolsó naptári napot, de talán valamiféle számvetést, vagy lélekleltárt is készítenek.
Bizonyára mindenki életében volt öröm, bánat, keserűség gyönyörűség.
A kérdések lehetnek egyéniek, hiszen mindenkinek más volt a fontos.
De íme, találtam egy oldalt...
Érdemes beleolvasni és talán ennek alapján elkészíteni a 2013-as lélekleltárunkat.
Kattints rá!
József Attila
Kész a leltár
Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
1936. november-december
Móra Ferenc
Számvetés
Hogy is vagyunk csak? Hát ugye télen
Az ördögé lett függő, lánc, karék?
Űres fiókomat hiába kémlem,
Hogy hátha egy telet kifutna még.
Fiam, itt hasztalan kaparsz, sepersz,
Nincs benne más, csak egy-két félbe-vers,
Elszáradt szegfüvek halott pora -
Liszt, amelyből nem lesz kenyér soha.
De hallga! halkan muzsikál az óra
Hüvös szobánknak mállatag falán -
Anyóka, kedves, hallgassál a szóra:
Minékünk óra nem is kell talán.
Nekünk nem üt az ugy se már delet,
Nekünk már így is, ugy is este lett,
S ha éj, ha nap csak búra alkalom,
Hát adjuk el az órát, angyalom.
Az olvasódnak ezüst a keresztje,
Szivárványt játszó gyöngyház a szeme,
Bölcső felett és kórágyon keservbe
Sok éjet átvirrasztottál vele!
Sok könnyűd szentelé meg értem is,
Könyörgő sóhajod én értem is,
De az ég messze s az éhség közel,
Fiam, add tán az olvasód is el!
Nézd, nem leszek fösvényebb én se, mint te:
Vedd ezt a dús lombú ezüstbabért,
Vidám barátok fűzték fürteimre
Tapsos viharban szárnyaló dalért.
Kiittuk rég az élet tűz-borát,
Mind elmaradt: taps, vídámság, barát -
Ér egy hasáb fát minden levele,
Az ószereshez menjetek vele!
Hogy a jegygyűrűnk? Számoltam már én is,
Hogy a mai világban mennyit ér
E keskeny karikácska, melybe mégis
Az egész tündérország belefér.
Jaj, a tündérek szárnya hogy kihullt!
De azért ugye, szép is volt a mult?
Nem, a jegygyűrűnket még nem adom,
Nála aranyabb szívű angyalom!
Ládd, olyan szépen kiterveltem én ezt,
Hogy jegygyűrűnknek haszna hogy leszen:
Majd jönni fog egy csillagoltó télest
S az élet hivatalát leteszem.
Nem szólok semmit és nem szólsz te sem,
Csak átöleljük egymást csöndesen
S együtt aludni át a nagy telet,
Abból vegyen Panka szemfedelet!
Végül pedig néhány bölcsesség, gondolat:
Az ifjúság tele van élménnyel. Annyi van belőle, oly vad
iramban követi egyik a másikat, hogy az agysejtek éppen csak befogadják azokat,
ahogy jönnek nagy összevisszaságban. Azután eljön az idő, úgy hatvan esztendőn
túl, mikor az összegyűjtött élményből emlék lesz, s az ember, hiszen egyre több
szabad idővel rendelkezik, most már szépen, módszeresen rendet teremt a
zűrzavarban. Az idő közben megtisztítja, fényesre csiszolja a hajdani
élményeket; egyik összezsugorodik, másikat váratlan jelentőséggel ruházzák fel
az évek - így kerül minden a maga helyére.
( Thury Zsuzsa )
A cél elérése az embert az első pillanatban boldoggá, később
melankolikussá teszi. A lélek visszatekint a megtett útra, megméri a kiállott
fáradtságot, felbecsüli az átélt szenvedéseket, s megállapítja, hogy - az idő
elmúlt. Elmúlt visszahozhatatlanul. Az elért cél tulajdonképpen nem más, mint
egy szám az élet homályos óralapján. Csak negyedrésznyire jelenti, hogy valami
sikerült. Háromnegyed résznyire az a jelentése, hogy elmúlt az életből egy
darab.
( Falu Tamás )
Egyetlen gondolatot sem szabad a múltra vagy a jövőre
vesztegetni. A múlt, az olyan csodálatosan szép volt - és olyan halálosan
szomorú -, hogy ha csak egyetlen sort elolvasok a múlt teleírt lapjairól, vége
a bátorságomnak. A jövő: félelmetes üresség. Ilyen lehetett a világ a vízözön
után.
( Charlotte Bronte )
De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben
kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy
értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni,
nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat
megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az
volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen,
nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást
gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt
földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A
múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.
( Pál Ferenc )
.jpg)
