Charles Mingus
" 1922. április 22-én született az arizonai Nogalesben,
Egyesült Államok, 1979. január 5-én hunyt el. Mingus sohasem ismerhette meg a
valakihez tartozás érzésének fényűzését. A vegyes származására (brit, kínai,
svéd és afro-amerikai nagyszülők) utaló reakciók a harag erős érzését és az
üldöztetés érzetét váltották ki belőle. Ez az elidegenedés, saját mély
érzékenységével és sorsának dramatizálására való hajlamával párosulva, a
heroikus nyugtalanság és ragyogás művészi karrierje elegendő fűtőanyagot adtak kivételesen
briliáns művészi életútjához. A korai zenei tapasztalatokhoz az európai
klasszikus zene szigorúsága éppúgy hozzátartozott, mint a helyi Holiness Church
kongregációjának spontán érzelmi áradásai, amelyben mostohaanyjával vett részt.
Az utóbbi a bluesos vokáltechnikák, a bánatos kiáltozások, a prédikátor és a
hallgatóság viszontreakciói, vad vibrátó és melizmatikus improvizáció, mindez
ütőhangszerek és pozanok kíséretében, ezeket olvasztotta a big band korai
gospel-előfutárába, amely mély befolyást gyakorolt Mingus zeneszerzői és
eléadói stílusára. A másik fontos hatótényező a Duke Ellingtonzenekar volt,
valamint Richard Strauss szimfonikus költeményei, Debussy, Ravel, Bach és
Beethoven művei. Mingus időközben abbahagyta a pozan tanulást, majd a középiskolában
a csellóról a nagybőgőre váltott.
Mingus korának törekvéseit oly módon összegezte, amely
felülemelkedik minden faji és kulturális válaszfalon, miközben ezzel
párhuzamosan rámutatott a faji és szociális igazságtalanságokra. A Meditations
1964-es bemutató előadásának közönségéhez bevezetésképpen így szól: “Ezt a
darabot akkor komponáltam, amikor Eric Dolphy elmesélte nekem, hogy lenn Délen
a koncentrációs táborokhoz hasonló helyek vannak, [...j, ahol el vannak
választva egymástól [...] a zöldek meg a vörösek, vagy valahogy így, az
egyetlen különbség az elektromos kerítésektől, hogy nincsenek gázkamrák és
kemencék, amelyekben elégessenek bennünket - még nincsenek. Azért írtam a
Meditations című darabomat, hogy szerezzünk egy-két drótvágót, mielőtt még
valaki más puskákat szerezne." Élete és művészi teljesítménye
kavargásában, fájdalmas elmúlásában Mingus egész élete saját művészi alkotása
lett. Valóságos jelképe a 20. század derekának, melynek fő tendenciáit jobban
és értékesebben fejezte ki minden más jazz zenésznél."
( Passio.hu )
Kattints rá!
Kattints rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése