IVÓ- Egy gyermek falu lázlapja...

Ivo - Az Ivó-patak völgyében, a Központi-Hargita nyugati előterében, 750-800 m magasságban fekszik. Lakóinak száma 352, ebből magyar 352.
A völgyi tanyát a zeteváraljai eltérőtől a Madarasi-Hargitára vezető erdőkitermelő út mentén közelíthetjük meg (8 km).
Ivó Zetelaka községhez tartozik, tőle 12 km-re fekszik.
Az egykori tanyasi funkciókat ma a "második lakás" (szabadidő központ és magaslati üdülőhely, hétvégi házakkal) váltja fel: sok Udvarhely vidéki és székelyudvarhelyi lakosnak van itt üdülő- és hétvégi háza.
Székelyudvarhelytől 22 km-re, az Ivó-patak mentén haladva, a Hargita hegység lábánál, hagyományos székely tanyavilágra bukkanunk.
A csodaszép környezet harmóniája egyedülálló lehetőséget nyújt kirándulásra, pihenésre, horgászatra, vadászatra.

Nos, erről a tanyavilágról készített egy  szép és tartalmas  dokumentum filmet Czigány Zoltán rendező, aki ebben az évben ,  nagyon fiatalon halt meg. Ezt a filmet a Duna2 TV vetítette tegnap este  „ Ivó- Egy gyermek falú lázlapja „  címmel. Örülök, hogy láthattam.

A beszélgető partner maga a rendező volt. Szándékosan nem riporternek mondom, mert valóban beszélgetőtársa volt az erdélyi embereknek. Kiderült, hogy valaha régen, diákkorában, amikor erre jártak a barátaival, akkor ismerte meg az egykori iskolaigazgató asszonyt, aki azóta nyugdíjba ment. Természetesen,  azóta is itt él.  Akkorában 100 diák volt, ma már csak 40 körül van a létszám. Akkorában színjátszás,  fonóba járás volt a szórakozás.  Mint megtudtuk az igazgató asszony igazi magyar, hagyományokat tisztelő, népet művelő ember volt. Nemcsak a gyerekeket nevelte.  Megismertük az egyszerű pásztor embert, aki állattartásból él, és akinek vagy 10- 12 gyermeke van, aki sajtot készít, egész nyáron fent él egyik kis fiával és egyik lányával az esztenán.  Czigány Zoltán  beszélgetése során követhettük ennek az embernek a mindennapjait, egyszerű, őszinte megnyilatkozását, gondolatát, a tájhoz, ehhez a vidékhez való ragaszkodását, szeretetét.

(Az esztena a nyájak nyári szálláshelye. Minden tavasszal a téli időszak alatt pajtában tartott kecskéket és juhokat kihajtják a havasokon található esztenára. A nyájra pásztorok vigyáznak. Munkájukat pásztorkutyák segítik. Ahol nyáj van, ott gyakran előfordul a farkas és a medve. Jó tanács: A kutyák többnyire vicsorító fogakkal rohanják le az arra tévedt látogatót, de hamar megbarátkoznak. A lényeg, hogy nem szabad elszaladni, mert úgyis utolérik az embert. Egy helyben meg kell állni és nyugodt hangon beszélni kell hozzuk. A pásztorok barátságos, egyszerű emberek, akik szívesen útbaigazítják az eltévedt vándort... Az esztenán nem könnyű az élet. Városi ember szinte el sem tudja képzelni, hogy így is lehet élni. Reggeltől estig, napsütésben, vagy zuhogó esőben, megállás nélkül dolgoznak. Legalább két alkalommal (reggel és este) megfejik az állatokat, majd ízletes sajtot, túrót és ordát készítenek. )

Nagy változáson ment át azóta ez a tanyasi közösség. Pedig még csak 2001-ben vagyunk. A film ugyanis akkor készült.  Akkor készült a film, amikor  a World Trade Center  ledőlt, láthatjuk hogy hat mindez egy erdélyi tanyán, ahol televizión keresztül  láthatják a történteket.

 A film egy tanyacsoportosulás és a nyugati civilizáció találkozását , illetve térhódítását mutatja be.

Szép film volt.  Érdemes megnézni !