El Greco: Szt.András
A latin Andreas névből származik, mely a görög eredetű Andreiaszból alakult ki.
Jelentése férfi, férfias.
Legfőbb védőszentje a Bibliából ismert András apostol, aki halászember volt, később Jézus tanítványa lett. Oroszország védőszentje, mivel a legenda szerint egészen a Volgáig hirdette az evangéliumot. Néró császár uralkodása idején mártírhalált halt.
Már az Árpád-kortól kezdve a leggyakoribb és legnépszerűbb keresztnevek közé tartozott. Magyarországon több, mint 100 ezer férfi viseli ezt a nevet első névként.
A magyar királyok közül hárman viselték az András nevet: I. András (1046-1060), II. András (1205-1235) és III. András (1290-1301).
A népszólás szerint "Az András napi hó, vetésnek nem jó." vagyis ha november végéig leesik az első hó, az árt a vetésnek.
A népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított, s az adventi idő kezdetével az apostol névünnepe nálunk éppúgy, mint tőlünk nyugatra is a szerelmi jóslás ideje volt.
Például: a lányok egy pohár vízbe piros almát is tettek, s a poharat az ágy alá tették, majd András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, majd kiszaladtak az utcára, akit megláttak, az lett a mátkájuk.
Karácsony böjtjéig kivirágoztatott ággal jósolták meg a lányok, ki lesz a leendő férjük.
Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok, mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket alá tartották, Úgy tartották, ha búza esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott férjül.
A közös jóslások többnyire a fonóban történtek – ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, amelyik elsőnek jön fel a víz tetejére, az lesz az illető férjének a neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni.
A moldvai és Gyimes-völgyi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat. András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezték disznóölőnek is.
A férfiaknak, így az Andrásnak szóló köszöntőkben, akár férfi, akár gyermek mondta, sok volt a tréfás elem, a hangulatkeltő szándék.
„Valahányat ugrik életében a szarka, / Valahányat billen annak a farka, / Valahány szarkának farktolla tarka, / Oly sokáig tartsa a szerencse marka! / Szívemből kívánom!"
„András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!"
„András napja ma vagyon, / Ugrik a bak a fagyon, / Azért ugrik a fagyon, András nekem pénzt adjon!"
Penyigén szokás volt, hogy András napján kezdődtek a disznóölések. Ilyenkor összejöttek a nagy családok, együtt ünnepeltek, örvendeztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése