Szent Márton szobor
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el az emlékére és a sírja fölött 476-ban bazilikát építettek. A bazilika 997-ben leégett, a 11. században építették újjá. Holttestét ereklyeként tisztelik, 1454-ben arany ereklyetartót készítettek számára. 1526-ban a hugenották kifosztották a templomot, az ereklyék megsemmisültek, csak néhány csontot sikerült megmenteni. A francia forradalom idejében ismét kifosztották a templomot, de az ereklyéknek nem esett bántódásuk; később, 1795-ben új ereklyetartóba helyezték őket. A bazilikát hamarosan lerombolták, és az ereklyéket ideiglenesen egy székesegyházban helyezték el. A sír felett 1863-ban emlékművet emeltek, az új bazilikát 1886–1902-ig építették, a sír a bazilika kriptájába került. Az ereklyék a Saint-Gatien katedrális-ban, a tours-i Szent Márton-bazilikában és a kisebb koponyacsont a szombathelyi székesegyházban találhatóak.
Szent Márton Franciaország védőszentje.
A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
Programok országszerte lesznek.
Többek között : Ópusztaszeren: Márton-napi libator most szombaton! Szombathely, Páty, Budaőrs, Pannonhalma és még sorolhatnám.
Íme néhány recept erre az alkalomra!
Sült libacomb és – mell
Hozzávalók:
2 libacomb + 1 libamell
4-5 gerezd fokhagyma
őrölt bors
2 vöröshagyma
A combokat és a mellet megmossuk, leszárogatjuk, majd a vastagabb húsrészeknél bevagdossuk, és a vékony csíkokra hasogatott fokhagymával megtűzdeljük. Bőrös oldalát beirdaljuk, majd megsózzuk, borssal meghintjük.
Egy olyan edényben, amit a sütőbe is tehetünk, a megtisztított, finomra vágott hagymát a libazsíron üvegesre pirítjuk.
A húsokat belerakjuk, egy kevés vizet öntünk alá, majd a 220 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk (légkeveréses sütőben 200 °C), és saját kisülő zsírjával gyakran locsolgatva ropogósra sütjük. Párolt káposztával és sült burgonyával kínáljuk.
Konyakos libatepertőkrém
Hozzávalók:
2 közepes, héjában főtt burgonya
2 kemény tojás
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
25 dkg libatepertő
2 evőkanál tejföl
1 kávéskanál mustár
Só, őrölt bors
1 kupica konyak
A burgonyát, a kemény tojásokat, a vörös- meg a fokhagymával megtisztítjuk, és a tepertővel finomra daráljuk.
A tejföllel, a mustárral, a konyakkal ízesítjük, megsózzuk, megborsozzuk, és jól összekeverjük.
Kenyérre kenve, nyáron paprikával, paradicsommal, télen savanyú káposztával, karikára vágott hagymával tálaljuk.
[Forrás: Magyar Konyha, 30. évf. 2006.11. sz.]
Ludaskása sült paprikával
Hozzávalók (10 személyre):
2 liba apróléka (nyak, hát,far, láb, szárny)
1 kg rízs
4 sárgarépa
2 petrezselyemgyökér
20 dkg gomba
2 vöröshagyma
20 dkg zsír
1 kávéskanál őrölt bors
1 csokor petrezselyem zöld
5 dkg só
20 zöldpaprika
Az aprólékot feldaraboljuk és hideg vízben feltesszük főzni. A zöldségeket karikára vágjuk, s miután a hús megpuhult, hozzáadjuk. Zsíron üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát, petrezselymet, a gombát, és a rizst. Mindezt fölengedjük a félig megpuhult aprólékkal együtt. Sózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk, majd összekeverjük az aprólékkal és meghintjük törött borssal.
A paprikát sütjük, közben forgatjuk. Ha kész hideg vízbe tesszük, és lehúzzuk a hártyáját. Ecetes, cukros, sós vízben átforgatjuk, állni hagyjuk, lecsöpögtetjük és olajjal meglocsolva tálaljuk a ludaskása mellé.
[Forrás: Ambrus Gizella- Kútvölgyi Mihály: Ízes Erdély. Budapest, Timp Kiadó, 2005.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése