2011. november 9., szerda

Őszi hangulatban ...









                Charles Baudelair


Őszi ének


I



Hideg homály borúl szívünkre nemsokára;

tünő nyarunk tüze, ég veled, büszke fény!

Hallom, kopogva hull már házunk udvarára

a fa, s komor robaj döng válaszul kövén.



Lelkembe visszaszáll a tél: kaján s goromba

düh, kín és borzadály, hajszás, kemény robot;

s miként a sarki ég poklán a nap korongja:

jeges tönk lesz szívem, melyen véresen lobog.



Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;

ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.

Lelkem torony, amely lassanként összeroskad

az ostromgép nehéz ütései alatt.



S úgy tetszik, míg beföd e zaj egyhangu búja:

koporsót szegez itt nagy-sietve az ács...

Kinek? - Tegnap nyár volt; ez már az ősz borúja!

A nesz rejtelmesen sír, mint halk távozás.





II



Szeretem nagy szemed zöldtüzü csillogását,

szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok!

Nem szomjazom szobád, szíved s a tűz 
varázsát,

csak a Napot, amely a tengeren ragyog.



És mégis: légy anyám! szeress hajolj szivemre,

habár gonosz vagyok, hazug és hűtelen;

testvér vagy szerető, - légy fájó naplemente

s glóriás őszi ég: elhaló életem.



Nem tart soká: a sír les már az áldozatra!

Óh vond öledbe, vond, s öleld homlokom át:

hadd szürcsölöm, fehér s forró nyarunk siratva,

az őszutó derűs, langy-sárga sugarát!


Szabó Lőrinc fordítása





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése