Egy film...

Szerelem a kolera idején

Nem is olyan régen megnéztem : Szerelem a kolera idején c. kosztümös filmet.

Gabriel Garcia Márquez írta azonos címmel regényét, amelyből film készült.

Márquezt megfilmesíteni nem könnyű. Rengeteg időt felölelő történeteit leginkább az író könnyed és olvasmányos nyelvezete, továbbá fülledt hangulata teszi felejthetetlenné.
Mike Newell rendező a történet szempontjából szoros adaptációt készített Marquez regényéből .

Florentino Ariza fiatal távirdász beleszeret Fermina Dazába, de annak apja nem engedi a házasságot. Idővel Fermina szerelme elmúlik és hozzámegy a város legjobb partijához, a fiatal orvoshoz. Florentino elhatározza, hogy kivárja az orvos halálát és majd újra szerelmet vall Ferminának. És ez meg is történik majd 50 év várakozás után. Mindeközben pusztít a kolera és mire eljön az idő a két szerelmes már jóval hetven fölött jár.

Florentino úgy bírja ki ezt az ötven évet, hogy pontosan 622 nővel lesz viszonya.

Márquez stílusa a könyvben fülledt és buja, élénk vizualitás jellemezi.

Newell, a film rendezője ezt megváltoztatja. Megtisztítja a képeket és a történetet.

A könyvet nem tudja pótolni, de azért nem bántam meg, hogy megnéztem a filmet. Egyszer lehet időt szánni rá. Már csak Javier Bardem zseniális Florentino alakítása miatt is. Persze jók a többi színészek is, még a mellékszereplők is. Talán így tudott kicsit életre kelni Márquez regénye.

( Persze a könyvet kell elsősorban elolvasni. Felejthetetlen élményt jelent az embernek ahogy Márquez mesél. Nem csak hogy látjuk magunk előtt megelevenedni a regényt és szereplőit, hanem átkerülünk egy másik világba. A hatalmas érzelmi konfliktusok közepette eltelik fél évszázad, lezajlanak forradalmak, társadalmi változások, emberéletek, házasságok, szerelmek és gyűlölködések és mindent áthat valami furcsa mágia, szürrealizmus, az emberi ostobaságok sorozata, és a fülledt erotika. Márquez stílusa magával ragadó. Sodró lendülettel, olyan magával ragadóan mesél, hogy az olvasó körül teljesen megszűnik a külvilág. Gyönyörűen megírt regény a szerelemről, az életről... )

( Maga García Marquez kezdeményezte, hogy az énekes-dalszerző Shakira járuljon hozzá a filmhez két dallal. A dalokat a teljes filmzenével egyetemben Antonio Pinto brazil zeneszerző írta. A „Despedida” című szerzeményt, melynek zenéjét közösen szerezték, szövegét pedig Shakira írta, Golden Globe-díjra jelölték. )