Hamvazószerda közeleg - a nagyböjt ideje jön...

Április 8-án ünnepeljük Húsvétot, mely a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. 

 A farsangi időszak lezáródásával , húshagyó keddel befejeződik a mulatozás ideje, s hamvazószerdával  ( február 22-vel ) kezdődik a húsvétot megelőző nagyböjt időszaka. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”

 A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A Nagyböjt a megújulás, bűnbánat és az öröm időszaka. Csendes, észrevétlen, de egyidejűleg mégis  mélysége van. A böjtben az ember igyekszik eltávolodni minden feleslegestől, a reá zúduló hiábavalóságoktól, amelyek a hétköznapok minden napján körülveszik őt, és önmagára akar találni.

A Nagyböjt felkészít fel bennünket legnagyobb ünnepünkre. Ez lehet lelki zarándoklat, egy lelki tavasz. Ezért ennek a lelki tavasznak az a feladata, hogy elvezessen bennünket ahhoz, hogy annak vége felé, ha csak egy kicsivel is, de jobbak legyünk, mint amilyenek korábban voltunk.

Mit is tehetünk ebben az időszakban?

Egyszerű étkezés. A mértékletesség. Lemondás minden függőségről, vagy rossz megszokásról. Tisztítsuk meg elménket. Tegyük meg azt , amire már régóta készülünk.  

A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

Tompa Mihály

Bűnbocsánat

( részlet )

„...Az arc porban hever s a köny ömöl,

A hű vezeklő bűnét látja csak...

S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:

Szétválni kezd lelkében szín, salak.

S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,

Uj ember lenni a bűnös ha kész.

Felé hajlik az égi irgalom:

Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!... „