2012. február 25., szombat

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAI...


 
Az Országgyűlés döntése alapján 2000 óta tartják február 25-én a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát.

A kommunizmus nevében elkövetett bűnökről készült írás A kommunizmus fekete könyve. A kommunista bűnök áldozatait 100 millióra teszik.

A könyv adatai szerint a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható:

    Szovjetunió: 20 millió áldozat;
    Kína: 65 millió;
    Vietnam: 1 millió;
    Észak-Korea: 2 millió;
    Kambodzsa: 2 millió;
    Kelet-Európa: 1 millió;
    Latin-Amerika: 150 000;
    Afrika: 1,7 millió;
    Afganisztán: 1,5 millió.

A nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó. ( Wikipédia )


„A kommunizmus volt a legnagyobb baj az emberiség történetében, és nem ünnepelhetjük eléggé, hogy véget ért.”

                              /Vlagyimir Bukovszkij/ 

Emlékezzünk! Emlékezzünk a különböző büntető táborokba elhurcoltakra,a börtönökben ártatlanul sinylödőkre, a kitelepítettekre, a megalázottakra, emlékezzünk minden áldozatra!
            
            Kattints rá!









Gérecz Attila


 ALKONY

 Most hunyd le, Kedves, fénymosott szemed,
 pilládon bontva színörvényeket.
 Így ismerősnek tűnik énekem:
 terólad szól, cikázó fényeken.
      De csitt! Figyeld a versem dallamát:
 tó csobogása.
                S mintha hallanád…
 Fölöttünk nyírfák. Szél babrál puhán
 a kék uszályú, árnyas lombruhán.
 A nyugvó nap kifésült, dús haját
 ezernyi rezgő gally kócolja rád,
 s zsongítva lelked körül rajzanak
 csókokba fúlt, becéző, halk szavak…
 Tilalmas szóval súgod még: „eressz!” –
 de szádnak lassan asszonyíze lesz,
 s oly hátrariadt, félszeg nyelvedet
 lazán s forrón csókomnak engeded.

 Ruhád majd lassan nászra oldozod,
 s öledre kúsznak bíbor csóknyomok,
 s a föld, mert szűzi véred áldozod,
 kigyúlt, pogány oltárrá változott,
 felizzó, rőt parázzsá festve meg
 ringó öledre kulcsolt testemet.
 S az alkony bársony imaszőnyegén
 hegyekre lép az árny, és könnyedért
 égig emelve csókunk vérszínét,
 megoldva s áldva szórja, hinti szét…

 Az éj a fák közül göngyölve szét,
 fölénk borítja hűvös köpenyét.
 De mintha lopva sarkát tartaná,
 mosolyra nyílik szád, amint alá,
 egy felhőrongyba így bebújt a Hold,
 s hogy piros arccal víz föl hajolt
 – huncut mosolyú gatyás pótgyerek –,
 felénk kis fénykacsákat szöktetett!

 A dal most halkul, kék homályba vész,
 de bús visszhanggal egyre visszanéz,
 hol tó tükrén az est, a barna fák
 árnyékölében úgy karolja át
 derengő tested szelíd aranyát,
 mint álmom fonja rád az éjszakát.

Gyűjtő, Kisfogház, 1951. október 1.










Tollas Tibor


 BEBÁDOGOZTAK  MINDEN  ABLAKOT



 Az életből csak ennyi fény maradt:
 Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
 Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
 Üregéből esténkint-délután.
 S elvették ezt is, a tenyérnyi napot,
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Tágult szemekkel kék tengerét látom
 Nápolynak, s fénylő partjai felett
 Még vár a Vezuv, pipál és a tájon
 Barnára lesült boldog emberek...
 Látjátok? Éjben élünk, mint vakok.
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba’,
 A szánk kapkodja be a levegőt,
 Mint partra vetett halak kopoltyúja
 Tátogunk némán – s érzed, nincs erőd
 Szívni az étel – s ürülék-szagot,
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Az Alpeseknek fenyves illatából
 Míg csokrot küld a hűs nyugati szél,
 És lelket öblít fenn a tiszta távol
 S mosolygó hegyek hószaga kísér,
 Itt tegnap társam tüdőbajt kapott!
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Csendet hasít a sétahajó kürtje.
 A falon sikló leánykacagás
 Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe
 S az ezersípú nyár nem orgonáz.
 Süket a cellánk, minden hang halott.
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Túl Barcelona kertjein szitálva
 Egy barna asszony meleg hangja búg
 És alkonyatba pendül a gitárja,
 Hol táncolóktól tarka még az út;
 S fülünkbe folynak az ólmos napok...
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Tapinthatnánk a bársonyos egekbe,
 Ujjunk hegyéből kiserken a vér.
 Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
 Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér.
 Simogatnánk a sugaras napot,
 S bebádogoztak minden ablakot.

 Londonban bál van, a parketten siklik
 A sok selyembe öltözött leány.
 Puha hajuknak hamvassága izzik
 Lágy bútoroknak tükrös hajlatán.
 Nyugat táncol, – tán végképp eladott?!...
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja.
 Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
 Az alvadt bűznek, hol minden falatra
 Émelygő gyomrod felfordulna itt.
 De lenyeljük a végső falatot,
 Bebádogoztak minden ablakot.

 Az éhségmarta testünket telt álom
 Lakatja jól – és ínyenc ételek
 Ízét kínálja Párizs, – szinte látom,
 Hogy kúszik el a neonfény felett
 A Néma Rém – s nem lesz több hajnalod...
 Bebádogoztak minden ablakot!

 A rádiók csak üvöltsék rekedten
 A szabadságot s az ember jogát.
 Itt érzi csak befalazott testem
 A milliókkal Moszkva ostorát.
 S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
 - Ha nem vigyáztok, az egész világon
 Bebádogoznak minden ablakot! –



Kattints rá !

RECSK

Kattints rá!


https://www.youtube.com

2016.

https://www.youtube.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése