ADY ENDRE
Imádság háború után
Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam,
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik a most zajló háború!
Szomorú, hogy egyes országok nem látják ennek a háborúnak lehetséges
következményeit.
Temérdek fegyver érkezik Ukrajnába. Jó ez így?
Szerintem nem!
Valami nincs rendben a világban, emberi fejekben.
Csak imádkozni tudok magam is, hogy minél előbb béke legyen a világban!
Még akkor is, ha egyelőre kevés a remény erre.
Hallgassuk ezt a dalt Mezei Mária előadásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése