Pikáns Zsoltár

Annak,aki szerette Mezei Máriát,

de annak is, aki nem

láthatta már őt!

A Pinceszínházban látható egy olyan darab, amit érdemes megnézni!

Pikáns zsoltár

( Pápai Erika Mezei Mária estje

rendezte: Szigethy Gábor )

" Nyolcvan perc egy színésznő öltözőjében. Negyven év a magyar történelemben. Egy kopott színházi öltöző. Mezei Mária fellépésre készül. És kérdezik. Többen kérdezik. A színésznő válaszol.

Mezei Mária a szinpadon, éjszakai lokálban, mindenütt, egy életen át hirdette az igazságot.

A saját igazságát! Játszott verses tragédiát, könnyed komédiát, bóhozatot, drámát, érzelgős operettet, énekelt kuplét, sanzont, zsoltárt, magyar nótát, népdalt.

Mezei Mária színésznő volt a XX. században, Pápai Erika pedig színésznő a XX.század végén. Mezei Mária szavait idézi, dalait énekli, sorsát éli a szinpadon. Megpróbálja elmondani, hogy mennyire nehéz és egyben gyönyörűséges szinésznek lenni. "

( Mezei Mária levele Latinovits Zoltánnak - Bujdosó Lány ( 7)

In memoriam Latinovits Zoltán -levelek )

"Drága Zoltán,

Budakeszi, 1967. április 10.

azt hiszem tizenötéves koromban írtam utoljára szinésznek " rajongó levelet ", szegedi gimnazista koromban. Akkor még könnyű prédája voltam a szinház varázslatának. Azóta több, mint negyven év telt el, amiből harminchatot a színház sűrűjében éltem le, s magam is varázsló lettem.

Ma, mikor tiszta szívből kívánok kiszabadulni színészi tehetségem fárasztó rabságából - elsősorban azért, mert már nem hiszek a Szinház világot előrevivő , - mondjuk ki - megváltó hivatásában... Maga velem csodát tett: visszaadta a valódi szinészet nagyszerűségébe vetett hitemet. Az a " saját vérrel szinezett szinészet", ahogy maga játszik ( és ez a legtöbb ), igenis előrevisz, felemel, megtisztit, tanít, többé-jobbá-igazabbá: boldogabbá tesz. Ez az önmagát meggyújtó és naponta elégető áldozat - szent cselekedet.

Köszönöm a tegnapi televiziós estét. Az olcsó és híg szórakozások eme furcsa eszköze eltünt, s a Maga szíve őszinte dobogásával telt meg a szobánk.

Bocsássa meg a stílusomat. Rajongó, lelkendező kislánnyá lettem, pedig megfárasztott, kiábrándított, sőt megalázott öreg magyar színésznőként értem haza tegnapelőtt Párizsból." Szolgálati úton voltam és jól szolgáltam annak a pár száz magyarnak ott kint, de a körülméyek, amit a hozzánk és dolgunkhoz nem értő, mellénk beosztott hivatalos emberek lekezelő közönye teremtett, szó szerint beteggé tett. Vigyázzon Magára!...

Én úgy vigyázok, hogy lassan véglegesen kihúzódom a szinházak fülledt kupolája alól, az igazi égbolt alá: a fák, virágok, szép állatok és jó emberek közé. Hiszem, így is be tudom majd tölteni törvényemet: Igazul, tehát szépen, tehát hasznosan kifejezni az életet.

Bizony az igazmondó színészet magasfeszültségű árama egy idő után szétroncsolja a huzalokat. Hazudni szégyellek.- nem is nagyon tudok -, élni viszont imádok. Még egyszer kérem, vigyázzon Magára!

Befejezem. Köszönök mindent, amit eddig láttam és amit még látni fogok. Évával együtt nagy szeretettel ölelem

Mezei Mária "