Osho

Most éppen OCHO-t olvasok

Idézek:

" A legtöbb dolog, amiben a nő és a férfi különböznek, csak viszonylagos. A különbségeket éppen hogy meg kellene becsülni, fenn kellene tartani, mert ezek teszik vonzóvá egymás számára a két nemet. Nem egymás elítélésére kellene használni őket. Én azt szeretném, ha a két nem egy szerves egységgé válna, megtartva közben önnön szabadságukat, mert a szeretet nem megköt, hanem szabaddá tesz. És akkor egy szebb világot hozhatnánk létre. Az emberiség egyik fele most meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy ebben közreműködhessen, pedig ez a fél, a nő, nagyszerű adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy szebb világ jöhessen létre. Az ő közreműködésével egy gyönyörű paradicsom lehetne a világ.

A nőknek fel kell kutatniuk és ki kell fejleszteniük lelkükben a saját potenciális képességeiket, és akkor gyönyörű jövő vár rájuk. A férfi és a nő nem egyenlők és nem is egyenlőtlenek - ők egyedülállók,egyediek. És két páratlan, egyedi ember találkozása újabb csodával gazdagítja a létet. " ( OSHO)

( Nem mindenben értek egyet OSHO filozófiájával. Például a család helyett legyenek kommunák. Azaz a házasság elavult intézmény.
Erről nekem egészen más a véleményem ! De érdemes a könyvet elolvasni.)



és egy vers József Attilától:



RIÁNAK HÍVOM

Riának hívom őt
De éppúgy mondhatnám sónak, vagy villámnak is
Sok értelmetlen dolgot csinálunk, azt mondjuk rá, hogy szép
s azután kiejtjük kezünkből
Röntgenfényből faragták, átsugárzik a falakon és szavaimon
Haj, de igen messze van
Ha egyedül vagyok, odaül homlokom elé, nagyon fájhatok
neki
Sóhajt s testemre hulajtja fájdalmait
Csodálatos, hogy más nem vette észre feje fölött a virágokat
Pedig én láttam, hallottam is, szines harangokat dobálnak
jobbra-balra
Belőlük mosolyognak föl jövőbeli gyerekei
Közöttük jár, nagy gonddal ügyel rájuk, de erről sem tud
Azt hiszi ilyenkor, hogy takarít, vagy, hogy engem kínál
meg vacsorával

Egy hangvilla két ága vagyunk
S mégis, ha egymásra nézünk
Néha rekedten száll föl a szomorúság.

( 1924.szept.? )