Olvasni jó!
Ignácz Rózsa
Két könyvet olvastam az elmúlt időszakban Ignácz Rózsától. Különösen az ifjabb nemzedéknek ajánlom, de bárki is olvassa, azt hiszem elgondolkodtató élményben lesz része.
Legeza Ilona két könyvismertetője mindent elmond a két regényről. ( A képen Ignácz Rózsa sírja látható a Rákoskeresztúri temetőben )
A VÁDLOTT
Az önéletrajzi ihletésű regény, a Rákosi-diktatúra legkeményebb éveiben, "fiókregényként született", mert 1947 után "irredenta-klerikális" nézetei miatt Ignácz Rózsa hallgatásra kényszerült. A dunapentelei szocialista várost építő munkatáborban, hét, előéletében nagyon is különböző ember sorsa fonódott össze. Dr. Dániel Ferenc író és filozófus, gyenge testalkata miatt nehezen bírta a kemény fizikai munkát, ám lelkében ő a legerősebb. Koltay Ákos szintén íróember, ő baloldali nézetei miatt járta meg a mauthauseni haláltábor poklát, és amikor azt hitte, ennél rosszabb már nem jöhet az életében, hazatérve internálták Dunapentelére. Tornyos Bertalan keménykötésű kulákember, aki csekélyke vagyonát kemény munkával szerezte, ám a Rákosi-rendszer ezt nem nézte jó szemmel, és őt is otthona elhagyására kényszerítette. Gulyás Gyula a "púposnak" becézett kisiparos asztalos, régi "szocdem", aki nézetei miatt, a háború előtt már Horthy börtöneit is megjárta, ebben a megváltozott, feje tetejére állított világban végképp nem érti, hogy mi történik körülötte, és miért kell az új rendszerben is ilyen nyomorultul élnie. Kérges, agyondolgozott kezével Kovács Ákos elbeszéléseit igyekszik papírra vetni. Kaszás Nagy István módos parasztként került a brigádba, valamint Boriska, a kis parasztlány is, akit forró vére egyre csak hevít a férfiak után. A brigád hetedik tagja Hanna grófnő, az olasz származású férjét elveszített özvegyasszony, aki legalább fiát, Konrádot biztonságban tudhatja Olaszországban. Amikor a hét ember véd- és dacszövetséget köt, mindannyiukat Nagykanizsára viszik át egy másik munkatáborba, ahol Dániel Ferenc kivételével megfogalmazódik bennük a disszidálás lehetősége. A kis csapat széthullik, mert a hat ember nekivág a bizonytalan jövőnek, hogy végleg maga mögött hagyja azt a hazát, amely kifosztotta, cserbenhagyta őket. Ignácz Rózsa kitűnő jellemrajzokat ad szereplőiről, és remekül ábrázolja a kort, melyben a történet játszódik. "A vádlott szinte 'kötelező olvasmány' mindenki számára, aki gyermek volt 1956-ban, vagy a forradalom után született, és csak elbeszélésekből ismeri azt a fizikai és lelki terrort, ami hazánkat az 1956-os robbanáshoz vezette" - ajánlható a szerző fiának, Makkai Ádám Amerikában élő nyelvésznek a kötethez írt meleghangú előszavával a - lebilincselően szép regény.
ÜNNEPI FÉRFIÚ
A regény Szent László király életéről szól, de nem szokványos történelmi regény: korabeli krónika, dráma, tanulmány, levelek, vallomások, interjúk váltogatják egymást.
A mű három fő részre tagolódik. Az első (Pillanatok tükrében) krónika formájában beszéli el hőse életét. A nép száján csodás történetek terjedtek el a királyról: sziklából vizet fakasztott, könyörgésre kövé vált a kunok pénze, egyedül ő ugratott át a Tordai-hasadékon. Lengyelországi hadjáratát és szomorú halálát végül drámai formában idézi fel a szerző.
A második részben (Káprázó időben) már az utókor szemével vizsgálja az írónő a szent király alakját, akiről teljesen ellentétes vélemények alakultak ki. Azt mondták róla, hogy tovább élt, mint a közönséges halandók; némely krónikás szerint rettenthetetlen hős, erényes, a lovagi eszme megszállottja; mások szerint csöppet sem rettenthetetlen, inkább engedelmes, alázatos lélek. A középkori krónika szerint reális gondolkodású államférfi, villámgyorsan határozó és bölcsen cselekvő, ugyanakkor sokat tusakodik önmagával.
A harmadik részben (Ma - 1950-51) interjúkat olvashatunk; baráti levéltöredékek vallanak a Szent Lászlóról kialakult képről. Mindezekből azt szűri le Ignácz Rózsa, hogy hősének alakja méltánytalanul szorult háttérbe Szent István mögött; szerinte László a magyar történelemnek egyik legnagyobb egyénisége, aki megteremtette az összhangot a pogány magyar hagyományok és a kereszténység között.
Ignácz Rózsa
Született: Kovászna, 1909. január 25. – Budapest, 1979. szeptember 25.
magyar író, műfordító, színművész.
Ignácz Rózsa sírja Budapesten. Új köztemető: 63/8-1-90.
1931-ben végezte el a Színiakadémiát Budapesten. 1931-1939 között a budapesti Nemzeti Színház tagja. 1939-1940 között a budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925). Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották. 1945-1947 között a Fővárosi Kiadónál dolgozott mint lektor, majd a Református Élet című lap szerkesztője volt. 10 évi kényszerű hallgatás után jelenhetett csak meg 1957-ben elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt). Román nyelvből készített maradandó fordításokat. Férje Makkai János újságíró, politikus volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése