Egy vers ebben a hőségben...

Csoóri Sándortól olvastam

Európai nyár

Fény,

fény,

napok óta.

Tomboló nyár amerre járok.

Égő szalmakazlak emléke a szememben,

pokoltűzön piruló Róma,

lángvörös pápák,

tikkadt szobor-királyok.

Európa: földre lehajló napraforgó,

körberöpüli sárgán egy darázs,

gótikus csipkék torlódnak meg a láthatáron,

háborús sebeket összerántó timsó

dombjai: föl-fölszikrázó, kristályos gyász

maradéka a vetkőztető városok fölött.

Kemence- száj lehel rám

Nyugat felől,

beton- száj Kelet felől. Villámló

drótok sütnek,

dísztárcsák,

tükrök,

áthevült küllők

s belülről is mintha csontba ágyazott

platina-eszmék égetnének:

fulladok, menekülök

föl, észak felé, Finnország

árnyas zugaiba,

hol víz énekel a vízben

magára hagyva hosszan,

erdő áll erdő mögött,

a Nap mögött ott áll a Hold

s a Hold mögül

hangos szívdobogásomat

hallják a vadak.

Egy dal kapcsán " A hulló levelek "...

Yves Montandról, aki nem csak sztár, de igazi, nagy művész volt!Filmjeit érdemes megnézni, dalait érdemes meghallgatni!

(1921. október 13, Monsummano Alto – 1991. november 09., Párizs)

Ivo Livi néven, egy toscanai olasz család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Szegények lévén már 11 éves korától keményen dolgoznia kellett, korán abbahagyta az iskolát, hogy kenyeret keressen. Sokféle foglalkozást űzött, amíg végül Marseille-ben sanzonénekesként sikerült feltűnést keltenie. 1944-ben Párizsba ment, a Folies-Bergère-ben és a Moulin Rouge-ban lépett fel. Edith Piaf felfigyelt a sármos, tehetséges fiúra, igazgatta művészi pályáját, de szerelmével is megajándékozta a vágyakozó Montand-t. 1945-ben debütált Az éjszaka kapui című Marcel Carné filmben. Az igazi színészi kiugrást a Henri-Georges Clouzot rendezte A félelem bére tragikus sorsú, nyertes, ám mégis vesztes sofőr figurája hozta meg számára.

A jóképű, magabiztos, bársonyos hangú énekes meghódította számos, azóta már slágerré vált sanzonjaival a női szíveket, de nem kisebb érdemeket szerzett a filmek világában sem. Montand bebizonyította tehetségét a negatív hősöktől (Az éjszaka Margitja) kezdve, a politikai és bűnügyi történetek figuráin (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája; A vörös kör; Police Python 357; A vallomás; A háborúnak vége), és a vígjátékban nyújtott szerepein át (Az ördögöt a farkánál; Felszarvazzák őfelségét; Csupa tűz, csupa láng) az amerikai filmek szokványos szívtiprójaként (Szeressünk!; Szentély; Szereti Ön Brahmsot?). A hangos siker végigkísérte színészi pályáját, arra azonban kevesen számítottak, hogy az 1986-ban az idős, sunyi paraszt megformálása ilyen frenetikus fogadtatásra lel Claude Berri két filmjében (A Paradicsom…; …és a Pokol). A politikai események sem hagyták hidegen, az akkor már világhírű színész nyíltan felvállalta baloldaliságát, ugyanakkor megrendülten ítélte el a szovjet agressziót az 1956-os budapesti és a 68-as prágai események miatt. Yves Montand szerelmei is legendásan gyönyörű és tehetséges nők voltak (Edith Piaf, Marilyn Monroe), de az igazi, életre szóló társ Simon Signoret lett. Álompárként emlegették őket és a színésznő halála után férje egy fellépés felvételén felejthetetlen szavakkal búcsúztatta szerelmét: „szeretném, ha emlékeznél az együtt töltött napokra, amikor édesebb volt az élet és fényesebb a nap. Most ősz van, hullanak a levelek, tudod, hogy én nem felejtek, mert a levelek csak hullanak, oly fájón…” ( AJ)

És a könyv elolvasása után egy szép vers!

Szerelem

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, 

Elrévedezni némely szavadon, 

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez, 

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem, 

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat, 

Mint márciusi szél a sírokat! 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen, 

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

( Juhász Gyula )

És egy új könyv...

Aki párkapcsolattal küzd, aki megtalálta párját és mégis egyedül érzi magát...

Olvasgassa

Pierre Franckh Könyvét: A boldog szerelem aranyszabályait

A könyv kíméletlenül szembesíti az olvasót: ha nem találjuk meg lelki társunkat, annak okát egyedül magunkban kereshetjük. Az életünkön változtatni is csak mi magunk tudunk. Erre talán képesek vagyunk. Bár nem könnyű! Ebben nyújt segítséget ez a szórakoztatóan könnyed stílusú, mégis elgondolkodtató könyv. A könyv elolvasása után azt remélhetjük, hogy a lelki társ megtalálása nem elérhetetlen álom.

 

Néha jó elővenni Márai könyvét...

és elmerülni gyógyító gondolataiban!

Márai Sándor: Füves könyv

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékrol és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Részlet a könyvből:

" Arról, hogy mi volt dolgod a földön

Végül is, tudnod kell, mi volt dolgod a földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegu, állagú és minoségu csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangokat gyujts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákban sétálj és rázzad a csengot. Az sem s ez már jobban fáj -, hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyug már, mint öröm. Ilyen az ember.Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi tünemények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek.

Ez volt dolgod a földön; nem több. " ( Márai )

Az alábbi programok ragadták meg figyelmemet...

Ha hűvös lesz az idő, ha esik... akkor Múzeum 

Szépművészeti Múzeum

2009. július 30.

Jazz zene tárlatvezetésekkel és Bíró Eszter Ashkenázi és szefárdi dalokat bemutató előadása színesíti a múzeumi programokat.

Most csak kettőt emelek ki:

Turner és Itália ( időszakos kiállítás ) 2009. július 15 – 2009. október 25.

Első alkalommal csodálhatja meg a magyar közönség Turner műveit önálló kiállításon a Szépművészeti Múzeum július közepén nyíló tárlatán. A több mint 80 alkotást felvonultató, Turner és Itália című tematikus kiállítás időrendben mutatja be a művész pályáját a korai tájképektől kezdődően egészen utolsó korszakának már-már absztrakt képeiig. A különleges kiállítás, amelyet a művész legkiválóbb angol ismerői állítottak össze, Ferrara és Edinburgh után, némi módosítással érkezik harmadik helyszínként Budapestre.

Joseph Mallord William Turner (1775–1851) a 19. század, sőt talán a művészettörténet egészének egyik legjelentősebb tájképfestője. Hatalmas életművét a tematikai gazdagság és a szüntelen technikai újítás jellemzi. Festett valósághű város- és tájképeket – különösen kedvelte a tenger ábrázolását –, történelmi-és mitológiai jeleneteket, kortárs eseményeket, de képzeletét jelentősen ösztönözte az irodalom is.

A Szépművészeti Múzeumban megrendezett Turner és Itália című kiállítás a művésznek az itáliai utazási során és azok hatására született alkotásaiat mutatja be a magyar közönségnek. A tárlat rendezői a témát a lehető legtágabban értelmezték, hiszen nemcsak olyan műveket láthat a közönség, amelyek Itáliában, vagy itáliai motívumok felhasználásával készültek, hanem olyanokat is, amelyek az ott dolgozó művészek hatását tükrözik. A nyolc egységre tagolt tárlat így az 1790-es évek végének londoni tanulmányaitól kezdve, amikor Turner a korábbi utazók munkáival ismerkedett, egészen legutolsó alkotói korszakának remekműveiig, időrendben vonultatja fel az alkotásokat. A tematikus megközelítés arra is alkalmas, hogy a művész szinte egész életpályáját végigkísérjük.

vagy a

A szentföld öröksége ( időszakos kiállítás )

Kincsek a jeruzsálemi Izrael Múzeumból

( 2009. június 23 – 2009. szeptember 6. )

A jeruzsálemi Izrael Múzeum páratlan műkincseiből nyújt válogatást a Szépművészeti Múzeum június 23-án nyíló kiállítása. A tárlaton látható műtárgyak mintegy 9000 éves időszakot ölelnek át és olyan kuriózumokkal találkozhat a hazai nagyközönség, mint a Holt tengeri tekercsek egy darabja, vagy Rembrandt, Chagall és Rodin remekművei. A mintegy félszáz különleges műtárgyat bemutató tárlat szeptember elejéig látható.

Ha süt a Nap...akkor:

13. MŰGYŰJTŐK ÉJSZAKÁJA

2009. július 30., csütörtök, 17-24 h 

Budapest, V. kerület Falk Miksa, Balaton, Markó utca és Szent István körút

A Pintér Sonja Galéria a kortárs magyar festészet emblematikus alakja, Konkoly Gyula tárlatával várja az érdeklődőket, amely szélesen merít a mester 2000 és 2009 között készült műveiből. A kiállított alkotások között egyebek mellett a művész saját életéből merített élményei láthatók, így a marokkói út emlékeit megörökítő marakesi piacot vagy arab lovasokat ábrázoló munkák, de tájképek, vagy a klasszikus plen-air téma: a tengerben fürdőző aktok is helyet kapnak a tárlaton.A stílusalkotó művész vidám és anekdotikus természetű festményeinek kiállítását Sturcz János művészettörténész nyitja meg este 8 órakor

De sokféle tárlat várja a látogatókat. Fotó-és képzőművészeti kiállítások, XIX.és XX.századi franciaországi magyar művészek munkái, art-deco bútorkülönlegességek.

Mint ahogy eddig mindig, a rendezvény ezúttal is helyet ad koncerteknek: a Haas Galéria előtt a most 3 éves Haas Daléria zenés műsora gondoskodik majd a megszokott jó hangulatról egészen a késő esti órákig. 3 évvel ezelőtt, 2006. nyarán az 1. Műgyűjtők Éjszakáján Fekete Jenő blues-énekes koncertjével kezdődött a zenés program, és alakult meg a Haas Daléria. Azóta minden nyáron az ő műsora nyitja meg a zenei programot, így lesz ez 2009. július 30-án is. Ezután a Vili és a verebek-zenekar, valamint az est meglepetés-vendége következik, remélhetően nagyszerű hangulatot teremtve.

Ugyancsak hagyomány, hogy a Pintér Antik jazz koncertnek ad helyet a Műgyűjtők éjszakáján. Mint mindig, ezúttal is nemzetközi jazz-nagymestereket hívtak meg zenélni: a Dresch Quartet 21 órakor lép színpadra. A programok ingyenesek.

És aki szereti a forró édes-bús-keserű Flamencot!

látogasson el a Millenáris-ba!

FLAMENCO EST ( 2009. július 30., 20:0 )

Paco Fernandez (E): Sastipén Talí lép fel Lippai Andrea és Pirók Zsófia közreműködésével.

Egyszerre dobban a láb és szív! Ereidben lüktet, csontig hatol a zene! Lágyan körbefon, elcsavarja fejed, majd hirtelen szivedbe döfi tőrét. Ez a flamenco! tele fájdalommal, büszkeséggel, szabadságvággyal, az élet keserű szeretetével.

Egy kicsit későbbi program:


a II. ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL







( Nagyharsány-Kisharsány, Palkonya )

a varázslatos villányi régióban. Varázslatosan érdekes programokkal!
2009. aug. 5-9-ig

A www.ordogkatlan.hu oldalon mindent megtudhatunk részletesen !




Ha pedig otthon marad az ember elolvashatja:

Simone de Beauvoir
Amerikai szerelem című könyvét!

Amikor Simone de Beauvoir 1947-ben Chicagóban megismerkedett a Pulitzer-díjas Nelson Algrennel, az szerelem volt az első látásra. Egy húsz évre és négy kontinensre kiterjedő szenvedélyes viszony alakult ki abban az időben, amikor huszonnégy óráig tartott átrepülni az óceánt és a tengerentúli telefonhívás luxusnak számított. Az óceánon átívelő szerelem összegyűjti de Beauvoir Algrennek angolul írott több mint háromszáz levelét. A de Beauvoir levelezésében egyedülálló levelezés olyasvalakinek szólt, aki egyáltalán nem tartozott a világába. De Beauvoir rákényszerült, hogy mindent elmagyarázzon Algrennek, ami a környezetében magától értetődő volt, párizsi életétől az ottani politikai helyzetig. Az eredmény egyszerre személyes memoár és a Szajna bal partjának szellemi élete a háború utáni Párizsban, ahol Albert Camus-höz, Truman Capote-hoz, Colette-hez, Alberto Giacomettihez, Margaret Meadhez és Richard Wrighthoz hasonló kiválóságok fordultak meg.

Meleg van, nyár van...F.G.Lorca versét olvasom...

Z O R O N G O

Gyöngéd két kezemmel , édes,

gyöngyszín köpenyt varrtam néked,

violát hímeztem rája,

sujtást kék vizekből éknek.

Éj volt, kedvesemmé lettél,

hold járt tavaszi fehéren,

lovad négy lábán a patkó

ezüst könnyet sírt az éjben.

Nem kell nékem szegfű, rózsa,

kicsi kút a hold az égen,

nekem csak a két karod kell,

mikor megölelget éjjel,

nekem csak a két karod kell,

mikor megölelget éjjel!

( András László fordítása )

                                                                  

Ebben az embert próbára tevő hőségben elmerengtem...

Igen, elmerengtem, miközben Németh László egyik könyvét olvasgattam...

Hogyan is hatnak az emberre a könyvek, filmek, zene…? Hogy mennyire fontos a művészet!

A zene, a tánc, a képzőművészet nem ismer nyelvi határokat. Mindegy, hogy milyen nemzetiségű az ember. Hatni fog rá. Persze nem egyformán. Sokat számít maga az ember, a belső lénye, a gondolkodása, érzelemvilága.

Egy könyv , egy irodalmi mű elolvasása már bonyolultabb. Nyelvi ismeret, olvasni tudás, az olvasottak megértése, egy magasabb szellemi gondolkodás, és még sok minden szükségeltetik hozzá.

De még sem elég csak zenét hallgatnunk, csak múzeumba járnunk, csak táncelőadást néznünk. Bár biztosan egyszerűbb a mai ember számára

Mégis, egy könyv elolvasása olyan élményt ad, amit semmi nem pótolhat. Már maga az, hogy egy könyvet veszek a kezembe, lapozgatom, forgatom, ismerkedek vele, majd elmélyülök benne... Dolgozik az agyam, a fantáziám működni kezd és így tovább. A könyvnek „ szaga vagy illatta ” van számomra.

Persze nagyszerű dolog elmenni egy múzeumba, egy tárlatra. Hiszen a kiállított műveken kívül hatni fog az emberre maga az épület, a környezet.

Talán az sem mindegy, hogy a táncelőadást vagy a zenét hol fogom megnézni vagy meghallgatni. Meghatározó lehet. És szerintem igen csak megtisztelő egy művész számára, hogy hol adatik neki fellépni!. Sajnos, egészen kíváló művészek nem mindig kapnak lehetőséget.

Persze az is igaz,hogy a nagy művészi előadás még a legegyszerűbb helyen is röpíteni tudja az embert.

Majdnem megfeledkeztem a színházról. De hát ehhez is kell a nyelv ismerete, akárcsak a filmnézéshez.Mindkettő fontos számomra.

Szóval a művészet nagyon sokrétű és összetett , az ember életében fontos helyet foglal el. Élményt ad, érzéseket kelt az emberben, elgondolkodtat, megtisztít.

Ezért menjünk időnként múzeumba, táncszínházba, koncertekre , színházba és moziba!

Még a munkánk , a hivatásunk is átalakul tőle. Mégpedig azért, mert a művészet által kicsit magasabb rendű ember lesz belőlünk.

Arra gondoltam, milyen jó is lenne , ha egyre többen vágyódnának az igényesebb kúltúrára!

Mindenkinek vannak gyökerei...

Igen, mindenkinek vannak gyökerei.

Néha nem árt oda visszatérnünk, ahonnan jöttünk...
  Az enyém Somogyban van...
 

Aki nem járt még ezen a tájon, látogassa meg Somogy szép tájait!

http://www.somogykertje.hu/

A Somogy-Tolnai dombság erdőkkel és rétekkel gazdagon tarkított vidékén, a nevében is történeti múltját hordozó Koppány-folyó völgyében fekszik Törökkoppány. Itt húzódik a Somogyot és Tolnát elválasztó megyehatár, a legközelebbi város Tamási. Bár vasút nem húzódik erre, ám az autóbusz-közlekedés kielégítő mind a Balaton-part, mind Kaposvár felé. E vidéken a fő megélhetési forrás mindig a mezőgazdaság volt, a mérsékelt égövi éghajlat a kukorica, a búza, a napraforgó és a repce termesztésének kedvez. Korábban nagy hagyománya volt errefelé a szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh tartásának.

A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik. Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.

A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet. A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.

Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfélszázan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is.

Törökkoppányt ma tíz utca alkotja, a lakosság azonban a XXI. század elejére jelentősen megcsappant. A faluban több vállalkozás működik, most épp egy megtelepülő vállalkozó fűrészüzemet indít, de szívesen látnának újabb munkahelyteremtőket is. Jelenleg az önkormányzat és a szövetkezet biztosít munkát, s vannak, akik Tabon találnak megélhetést.

A régi hagyományokkal rendelkező faluban a népviseletet jobbára a pódiumra lépő asszonykórus örökíti tovább, de az önkormányzat most egy hagyományőrző szobát is kialakít. Törökkoppány szép természeti környezetét, történelmi hangulatát felfedezték maguknak a külföldiek, akik körében sok eladó ház gazdára talált. A falu vezetői a pályázati lehetőségekben bíznak, ilyen úton próbálnak anyagi forrást szerezni patakparton álló használaton kívüli faházak hasznosítására. Az egyik épületben 35 személyes turistaszállót akarnak kialakítani. Minden évben nevezetes esemény a Koppány völgyi napok, amikor a környék falvaiból özönlenek a látogatók. A folklórbemutatókra, a zenés, táncos szórakoztató programokra minden turistát szívesen várnak már hagyományosan az augusztus 20-át megelőző hétvégén.

Villa Cuppan

Fajsz nemzetség,

Koppány  vezér,

Agák és várurak,

jobbágyok, vitézek,

papok  és mecsetek.

Török és  magyar

keveredék e tájban

hosszú nehéz

véres  csatákban.

De békéhez jut e város:

egykor Villa Cuppan.

Majd évszázadok múltán

akácosok során

Koppány völgyét megtöltik

Bő, rojtos gatyás, hímzett inges,

férfiak.

Oldalaikon ott állnak a

pufándlis, bársonyszoknyás,

hímzett réklis, pillangószárnyú főkötős

asszonyok.

Gyökeret eresztenek, jól termő

földet művelnek.

A dombok között kanyargó

utcákban, takaros családi fészket

raknak,  színes élettől lüktető

 falut  varázsolnak.

És  eljön az idő, amikor

Koppány folyó partján

tilinkó hangján

pásztor fúj

szomorú nótát.

Háború tizedeli

a lelkeket.

Feketébe öltözött

özvegyek könnye

öntözi a kerteket.

Ekkor születtem itt.

Félig török, félig

magyar, vagy ki tudja

még kikből lettem én.

De mindegy is.

A dombok közötti völgyben,

kicsi temetőben,

őseim csontja nyugszik.

Gyermekkoromat cipelem

utcáról-utcára,

 kislányok, kisfiuk arcát

kutatom mindhiába,

a Koppány folyó

partjának szitakötőit,

zsuptetős kicsi házak

öreganyóit.

Az egykori templomkert

végénél, bátortalanul

jobbra fordulok.

Keresem az egykor itt felejtett

gyermekkorromat

A zöld vaskerítéses,

tornácos házat,

 a két nagy fenyőt,

a fehér gyertyás

gesztenyefát,

 a virágos gruppokat,

kerekes kis kutat.

Előttem peregnek

a rég múlt képei:

Apám hegedül, anyám

a kerti székben ül.

Köröttük futkosom,

Ide-oda libben fehér

szalagos hajfonatom.

Vasárnapi séták!

Patak parti álmodozások!

És a gyönyörű karácsonyok!

A sötét estébe nyúló

nyár esti ipi- apacsok!

Az erdei séták, szőlőhegyek,

amint  nagyapám

 fogja kicsi kezemet.

És látom a valót.

Szemem könnyekben.

Elgondolkodom. Majd

sarkon fordulok.

Tarkavirágos rétek

emlék-illata

megcsapja orromat,

leülök a patak partra,

szomorúfűz árnyat ad.

Színes szárnyú lepke,

katicabogár bólogat.

Zöld gyík surran el, nagyot

sóhajtok!

- Óh ti gyermekkori évek

hová szálltatok?

A koppányi hegyek alatt,
barna legény zabot arat.
Zabot arat a fekete lovának,
szeretőt keres magának.
A koppányi hegy aljába,
eltörött a lovam lába.
Gyere babám fizesd ki a károm,
Úgyis te leszel a párom.

(népdal)

Egy vers Tóth Árpádtól

Tárcámban egy kép

Miért jó: meleg szemedbe nézni hosszan?

Miért jó: meleg kis kebledre búni?

Miért jó? meleg, telt combodtól reszketni?

Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni,

Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni,

Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan.

E két sóvár, égő szem végigragyogja vállad,

Ó, mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás,

Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban.

Gyengén szorító kerek koszorúban

Ez a két ölelő kar be itt maradna nálad,

Te édes és puha, te illatos és pompás.

Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem,

Mily furcsa, hogy az utcán, majd szivarozva lépek,

S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.

S csak úgy viszlek szívemben, mint tárcámban egy képet,

Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,

Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.

( Tóth Árpád )

MOZI

Néha jó dolog moziba menni. Számomra a mozinak külön hangulata van.



A dolgok állását láttam.

Érdekes adaptációs kísérlettel állunk szemben, egy hat részes brit minisorozatot próbáltak meg az alkotók két órába belesűríteni.

A dolgok állása ennek a vonulatnak az egyik mérföldköve lehetett volna, ha sikerült volna átugrania a saját maga illetve és az eredeti sorozat által magasra helyezett lécet. A film azonban csak addig működik igazán jól, amíg magát a rejtélyt vázolja föl, és gyengül, amint a háttérben húzódó konspiráció képe kezd kirajzolódni.

Természetesen újságíró-főhőssel van dolgunk. Áldozat és vadász egyszerre, akinek a legkeményebb leszámolás közben sem tapad vér a kezéhez, ezért nem állít különösebb akadályokat a nézői azonosulás útjába.

A dolgok állásában sok jó elem van, feszült thriller-jelenetek, remek színészi játék.

Russel Crowe - kedvenc színészem - kisujjából hozza a figurát, Rachel McAdams bájos a feltörekvő újságíró szerepében és még Ben Affleck is jó. Igazán élvezetes színészi teljesítményt Jason Bateman nyújt az opportunista könyvelő mellékszerepében, valamint Helen Mirren.

Mindentől függetlenül érdemes a filmet megnézni!

Nosztalgia...

A napokban meghallottam egy számot a rádióban, Brenda Lee énekelt...

I'm sorry...

Ekkor sok-sok régi énekes, nagy-nagy sztár jutott eszembe.

Péládul : Rita Pavone, Dalida, A.Celentano, Little Richard, Chuck Berry, Elvis, Bill Haly, Mireille Mathieu.... ( Love me Tander, Heartbreak Hotel 56, Rock Around, Blue Moon, Hound Dog.... Jail House Rock...)

( Elvis Presley )

Always On My Mind

Most csak két nagy sztárról lesz szó, bár különböző műfajt énekeltek. Mindkét csodálatosan éneklő nő nagyon mélyről jött... De micsoda pályát futottak be!!!!

Brenda Lee és Mireille Mathieu

Brenda Lee

Születésekor Brenda Mae Tarpley (Atlanta, 1944. december 11.) amerikai pop1950-es és az 1960-as években hatalmas népszerűségnek örvendett. Az 1960-as években minden más női énekesnél többször szerepelt a slágerlisták élén és a férfiak közül is csak Elvis Presley, Ray Charles és a Beatles énekesnő, aki az tudták meghaladni dalainak népszerűségét. Egyike volt az első popsztároknak, akik nemzetközi hírnévre tettek szert.

Miután 1957-ben megjelent Dinamit című dala, a Kis Miss Dinamit becenév terjedt el róla; a törékeny testből előtörő kirobbanó erejű énekhang ámulatba ejtette a hallgatókat. Az 1960-as évek végén, amikor hangja beérett és vesztett őserejéből, népszerűsége csökkent, de folytatta pályáját, visszatérve country énekesi gyökereihez. Még az 1980-as években is kétszer került a tíz legnagyobb sláger listájára.

Apja, Ruben Tarpley valahol félúton Atlanta és Augusta között született Georgiában. Az ő apja keményen dolgozó farmer volt Georgia vörösagyag övezetében, ahol a talajkimerülés és az Anthonomus grandis nevű gyapotevőbaseball játékosként. Brenda anyja, Annie Grayce Yarbrough, szintén küzdő, becsületes, de tanulatlan, munkásosztálybeli családból jött, a georgiai Greene megyéből. Egyik dédszülője cseroki indián volt. rovar tette keservessé az életet. Ruben, bár csak 170 centiméter magasra nőtt, kitűnő dobójátékos volt, aki 11 évet töltött a hedseregben.

Brenda Mae Tarpley az atlantai Grady Kórház jótékonysági kórtermében született 2126 g súllyal. Iskolába mindig ott járt, ahol az apja éppen munkát kapott, többnyire valahol Atlanta és Augusta között. A család szegény volt és egyik napról a másikra élt. Két testvérével osztozott az ágyon olyan házakban, ahol még folyóvíz sem volt. Az élet fő eseményei azok voltak, ha az apa talált munkát, a tágabb család tagjaival találkozhattak, illetve fő helyszíne volt a baptista templom, ahol Brenda vasárnaponként szólót énekelt.

Zenei csodagyerek volt. Bár a lakhelyeiken az apa életében áram nem volt, volt egy elemes rádiójuk, ami már kisgyermekként csodálatba ejtette Brendát. Két éves korára képes lett rá, hogy egyszer meghallgatva egy zenét a rádióban utána elfütyülje a teljes dallamot. Anyja és nővére is visszaidézte, hogy többször is elvitték az édességboltba, ahol a pultra állva énekelt, megszolgálva az ingyen édességet.

Hangja, szép arca és az izgalom teljes hiánya szereplés közben már ötéves korára nagy érdeklődést váltott ki. Hatéves korában megnyert egy énekversenyt, amelyet általános iskolák szerveztek. A díj egy apró szereplés volt a "Starmakers Revue" című atlantai rádióműsorban.

Apja 1953-ban meghalt. Tízéves korára a család elsőszámú kenyérkeresőjévé vált: különböző eseményeken, rádió- és tévéműsorokban énekelt.

Az áttörés számára akkor következett el, amikor visszautasított egy harminc dollárt érő televíziós szereplést Atlantában, hogy meghallgathassa Red Foleyt és az Ozark Jubileet Augustában. Egy augustai DJ rávette Foleyt, hogy a műsor előtt hallgassa meg Brenda Leet. Foleyt ugyanúgy meghökkentette a hatalmas erejű hang, mint előtte mindenki mást és azonnal beleegyezett, hogy Brenda még aznap este a színpadon előadhassa Hank Williams Jambalaya című dalát, mégpedig próba nélkül. Foley így emlékezett:

Még mindig végigfut a hátamon a hideg, ha arra gondolok, amikor először hallottam azt a hangot. Az egyik lába elkezdte ütni a ritmust, mintha préritüzet taposna el, de egyetlen más izom sem rezdült abban a kis testben. És amikor megcsinálta azt a trükkös hajlítást a hangjában, ez eléggé felrázott ahhoz a transzból, hogy észrevegyem, elfelejtettem lemenni a színpadról. Ott álltam, miután 26 év alatt meg kellett volna tanuljam, hogyan kell közönség előtt viselkedni, a szám két mérföld szélesre tátva, üveges szemekkel.

A nézőtéren tapsvihar tört ki, és le sem engedték a színpadról, amíg el nem énekelt még három dalt. Tizenegy éves volt, és jóval kevesebb, mint 150 centiméter. (Felnőttként állítólag 140-145 centiméter magas volt.)

Kevesebb, mint két hónappal később, 1956. július 30-án a Decca Recordsrockabilly dalokkal, mint amilyen a "BIGELOW 6-200" és a "Little Jonah." A „Dinamit” című szám, egy alig 140 centiméter magas kislány dala egész életre szólóan megszolgálta számára a „Kiss Miss Dinamit” becenevet. lemezszerződést ajánlott fel neki. Tizenegy éves korában kezdte a pályáját,

Connie Francisszel együtt ő lett az első női könnyűzenei bálvány. Slágereinek sorozata hatalmas népszerűsége szerzett számára. 1958 karácsonyán jött ki "Rockin' Around the Christmas Tree" című lemeze, amelyből kezdetben csak ötezer példányt tudtak eladni - de végül több, mint ötmillió lett belőle. A DJ-ktől egy másik becenevet is kapott - „a Kis Miss Razz Matazz” - miután 1959 végén nagy sláger lett "Sweet Nothin's," című dala.

Country énekesként szerzett hírnevet és első lemeze, a "One Step at a Time" (1957) country zene volt. Később azonban menedzserei úgy gondolták, pop zenészként jobban „eladható”, emiatt történt, hogy legismertebb zenéit az 1960-as évektől nem a country rádiók mutatták be és 1969-ig dalainak nyilvánvaló country zenei áthallása ellenére Brenda Leenek nem is volt country slágere.

Legnagyobb sikereit az 1950-es évek végétől a 60-as évek közepéig rockabilly és rock-and-roll stílusú dalokkal érte el. Legnagyobb sikerű slágerei közé tartozott ebben az időszakban például a country klasszikus Jambalaya (On the Bayou)Ronnie Self szerezte Sweet Nothin's, az I Want to Be Wanted,, az All Alone Am I és a "Fool ". rockabilly változata, a country zenész

Legnagyobb példányszámban eladott slágere furcsa mód egy karácsonyi dal. 1958-ban, amikor 13 éves volt, Owen Bradley kérte meg, hogy vegye lemezre Johnny Marks dalát, aki már korábban is sikert aratott karácsonyi dalokkal, mint a Gene Autry által előadott Rudolph the Red-Nosed Reindeer, vagy a Burl IvesA Holly, Jolly Christmas. Brenda Lee júliusban énekelte lemezre a Rockin' Around the Christmas Tree című dalt Hang Garland emlékezetes gitárkíséretével. A Decca novemberben dobta piacra a lemzet, de csak 5000 példányt tudott eladni belőle, és nem lett sokkal sikeresebb a következő évi újrakiadás sem. Ám végül összesen több mint 5 millió példány fogyott el belőle. énekelte 

( Wikipédia )

Nemzetközi slágerek

    Let's Jump the Broomstick

    Speak to Me Pretty I

    Jingle Bell Rock Is It True

    One Rainy Night in Tokyo

    If You Love Me

    I'm sorry

I'm Sorry

Mireille Mathieu

A francia énekesnő 1946. jul. 22-én született Avignonban, egy szegény család tizennegyedik gyermekeként. Négy éves korában templomban énekelt, majd később fiatal lányként gyárban dolgozott, hogy énektanulmányait fizetni tudja. Johnny Stark fedezte fel ( Johnny Hallyday managere volt ).

1965-ben debütált a párizsi Olympia szinpadán. Hangja kísértően hasonlított Edith Piaf hangjára. Franciaországban, majd világszerte ismertté vált, nemzetközi sztár lett. Bejárta a világ nagy színpadait, mindenütt osztatlan sikert aratott. Negyven éves pályafutása alatt 150 millió lemeze kelt el.

2005-ben ismét a párizsi Olympia szinpadán ünnnepelte negyvenéves pályafutását frenetikus sikerrel.

" Kislánykorában arra vágyik, hogy más közönség előtt is felléphessen, ne csak az iskolatársai és a családja előtt. Bálványozott példaképe Edith Piaf. Már az iskolában is, a varrásórákon, társai azt kérik tőle, énekelje el a „La vie en rose” c. dalt.

Amikor Laure Colliere énektanár vállalja Mireille tanítását, nem titkolja előle, hogy olyan szakmát választott, amelyben több a jelölt, mint a kiválasztott. Azt mondta neki: „Tudod, ahhoz, hogy valaki énekesnő legyen, keménynek kell lenni, fizikailag és morálisan is. Azt kockáztatod, hogy végül is a padlón találod magad, és nem egy Rolls bársonyülésén.” Mireille ezt válaszolta: „Lehet, hogy így van, de aki nem kockáztat, nem is ér el semmit. Nincs igazam?”

Johnny Stark művészeti ügynök ugyanakkor elképesztően tehetségesnek tartja őt, de amikor megállapodás aláírására kerül sor, azt mondja neki: „Ne feledkezz meg arról, hogy kezdő vagy. Vésd az agyadba egyszer s mindenkorra, hogy úgy foglak dolgoztatni, mint egy rabszolgát, hogy nem számíthatsz könyörületre. Gondolkozz, még nem késő nemet mondani. Ha hallgatsz rám, dolgozol, és főleg nem akarsz túl gyorsan a siker útjára lépni, valami nagyon jót, nagyon nagyot, igazi sztárt csinálok belőled.” Azt is tudja, hogy bármi történjék is, Mireille tíz körömmel kitart majd, mert számára az éneklés mindennél többet jelent.

Mindig a szerelemről énekel. Mint bevallja: „Csak dalban tudom elmondani azt, hogy szeretlek.” Igazi romantikus alkat, mint amilyen minden lány. „Dalaim mindig a szerelemről szólnak. Ezért szeretem őket.”

Mireille Mathieu mindenfajta közönség előtt fellépett, minden országban, mindenki szereti őt a világban, egyszerű emberek és híresek egyaránt. Számtalan uralkodó és államférfi fogadta őt. Bejárta a világot. Johnny Stark azt mondta egyszer: „Végül is, ahol a legjobban érzi magát, az a színpad. Ott egymaga van jelen, ott megtalálja a békét.”

Mireille szavaival: „Egy énekesnő életében nem csak diadalok és ráadások fordulnak elő. Vannak napok, amikor az embernek semmi kedve hozzá, mégis el kell indulni. Akkor is mosolyogni kell, amikor a szív nem kívánja valami bánat miatt, amit nem szabad felfedni. Aztán ott van a fáradtság, amit el kell feledni, mert a vörös függönynek mindig fel kell gördülnie. Mit számít a reményét vesztett szív, amikor az örömről kell énekelni! Mit számít a bénítóan ható lámpaláz, abban a pillanatban, amikor kigyulladnak a reflektorok!”

Ő Mireille, egy éneklő szív, egy zokogó szív... - de mindennél inkább egy szív, aki igazán szeret. "

(Lázár Benkő írásából részlet )

Számomra sokat jelentő számai, csak néhány a sok közül:

Toi et Mo

On peut encore mourir d'amour

Mamam

Non c'est Rien