Szerelmek...

" Egy csapásra rájöttem, hogy jelentek valamit egy embernek, már a puszta jelenlétem is jelent neki valamit, s hogy boldog, ha mellette vagyok. Ez így elmondva kissé egyszerűen hangzik, de ha elgondolja az ember, akkor rájön, hogy iszonyúan nagy dolog, hogy egy életre szól. Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem, de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet. "

Erich Maria Remarque

Rejtegetem szívem mélyén,

Féltve, fájón a nagy titkot:

Hogy feledni el nem tudlak,

Hogy nem leszek soha boldog!

Ady Endre

A szerelem csak füst és könnyü pára.

Ha boldogul: a szem parányi lángja.

Ha nincs remény: a könnyek tengere.

William Shakespeare

Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,

Mint egy mézzé vált tenger;

Egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,

Mint egy méreggé vált tenger...

Petőfi Sándor

 

Jevgenyij Vinokurov

Ő

Mellém ül enni: asztalon az étel,

Rám szól: egyél, és megadom magam.

Csörömpöl - istennő - a sok edénnyel,

Olvas, söpör, szalad, mert dolga van,

Mezítláb ténfereg öreg zakómban,

Vagy felveri a konyhát éneke...

Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban?

Csak ennyi: elmegy - meghalok bele.

(Fordította: Rab Zsuzsa)

Anna Ahmatova

 Ház a hóban

   

 Bolyongunk egyre, kéz a kézben,

nem tudunk elszakadni még.

Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.

Sötétedik az esti ég.

Hallgatunk, templomba betérve,

keresztelőt, nászéneket.

És nem nézünk egymás szemébe...

Velünk minden másképp esett.

Atán a havas temető vonz.

Ülünk. Könnyű lélegzetünk...

Egy házikót a hóba rajzolsz.-

Abban mindig együtt leszünk.

(Rab Zsuzsa fordítása)