2011. március 31., csütörtök

JazzEmber- Emlékezés Pleszkán Frigyes zeneművészre






Tegnap este 20.30 - tól az m2  műsorán a JazzEmber című portréfilmből  megismerhettük az 1959-ben született Pleszkán Frigyest, aki a közelmúltban vetett véget életének, meglehetősen  furcsa körülmények között.  Péterffy András , a film készítője, nem afféle rövidlejáratú bulvárportrét készített Pleszkánról. Azt olvastam, hogy  az ő kapcsolatuk sokkal régebbről ered: mindketten monori származásúak, és Pleszkán éppen Péterffy édesanyjától vette első zongoraleckéit. Érzékeny, személyes hangú filmet láthattunk  Pleszkán Frigyesről .  A filmből kiderül:  az életre, a szépre, a tisztára, az igazra szavazott egész életében.  Játszott  nekünk  klasszikus darabokat és parafrázisokat, népdal-improvizációkat is. Rachmaninovot és Beethovent, saját szerzeményt,  jazzt. Kedvesen, humorosan beszélt  komoly dolgokról,  időnként  bölcsen filozofálgatott, rejtett keserűségét nem mutatta. Természetes, életigenlő , a zenéjében mélyen elmerülő  sokoldalú ember portréját ismerhettem meg. Tehetséges művész volt, akit talán nem becsültek kellőképpen.
 Jó dolog, hogy lemezei mellett egy film is maradt róla. A 2011 februárjában az élők sorából tragikus hirtelenséggel eltávozó zongoraművész felszabadultságát, reményteljes művészetfilozófiáját örökítették meg e felvételek.
( Gonda János  így nyilatkozott valaha róla: „Szorgalma, a műfaj iránti alázata, a játékban megnyilvánuló fegyelme egyaránt ritkaságszámba megy – állította szóban és írásban a szinte még gyermek Pleszkán Frigyesről a hazai dzsesszoktatás főembere –, abszolút hallása van, zenei memóriája kitűnő. Technikailag megoldhatatlan feladatot nem ismer.” )








2011. március 27., vasárnap

Ma Színházi Világnap


                                     

Mi is kell egy jó színházhoz? Jó darab, nagyon tehetséges színészek, jó rendező és így tovább...


Ha ez nincs, akkor nem lesz varázslat! 
Márpedig a színház nekem varázslat!




Íme, két fantasztikus előadás részlete ezen a napon!








Kosztolányi Dezső szép verse és egy dal...








Feleségemnek...
                                              

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."

2011. március 20., vasárnap

Gyönyörű hang! Két dal tőle és Ady Endre egyik szép verse...




Meg akarlak tartani


Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.






József Attila versek . Máté Péter és Szécsi Pál énekel





MIÓTA ELMENTÉL
                                   

Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.

A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!...

Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.





GYÖNGY
                                   

Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.


TEDD A KEZED
                                   

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.








2011. március 16., szerda

A magyar jazz két nagyja most március 15-e alkalmából megérdemelt kitüntetést kapott...

Nagyra tartom őket és szeretem a 

             zenéjüket !





Szabados György 1939-ben született, Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, zongorista, az improvizatív kortárs zene kiemelkedő alakja életpályája elismeréseként részesült az elismerésben.






A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze-díjat kapta  Dresch Mihály Liszt Ferenc-díjas szaxofonművész.


2011. március 14., hétfő

Széles András : " Jöttömbe - jártomba "








A napokban került a kezembe egy már régebben kiadott CD lemez.
Jó volt hallgatni a szebbnél-szebb népdalokat Széles András citeraművész és közreműködő barátainak előadásában.
Széles András a Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény lelkes citera tanára.
Valamint a Kispesti Citerazenekar megalapítója és művészeti vezetője.





















Az alábbi oldalon olvasható egy beszélgetés Széles Andrással!


2011. március 12., szombat

Emlékezzünk!

1  8 4  8




Petőfi Sándor

 A nép nevében


Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!



2011. március 8., kedd

Orfeu Negro - Fekete Orfeusz






Marcel Camus filmje Orfeu Negro  - Fekete Orfeusz, 1959


A rendező neve ne tévesszen meg senkit, nincs köze a Nobel-díjas íróhoz. Marcel Camus az Ardennekben született, rajztanár volt, aki a világháború alatt német fogságba került, majd később Jaques Feyder és Buñuel mellett tanulta ki a filmes mesterséget. 1957-ben készítette első filmjét Megcsalatva halt meg (Mort en Fraude) címmel, amely egy Indokínában játszódó bűnügyi történet volt.

A Fekete Orfeusz  annak idején  elnyerte az Arany Pálmát, a BAFTA-fődíjat, a legjobb idegen nyelvű Golden Globe-ot és az Oscart is.

A rendező  amatőr szereplőket válogatott össze filmjéhez .Szinte minden amatőr színész eredeti foglalkozása valamilyen kapcsolatban áll a mozgással. Nem csoda, hiszen a Fekete Orfeusz nagy része a mozgásról, a táncról szól. Az erőteljes képi világ a rikító színekre épül. Az alaptörténet mellett antropológiai film is egyben, amely nemcsak a riói karneválba, de a dél-amerikai fekete kultúra zeneiségébe és hiedelmeibe is bepillantást nyújt.

Marcel Camus alkotásában  talán  túl sokat is láttak  akkoriban a fesztiválok zsűritagjai. Manapság inkább tűnik egy poros zenei filmnek, mint klasszikus új hullámos mozinak. Mégis, szabad felfogásával és színes kavalkádjával talán az egyik legsikerültebb ókori mítosz-feldolgozás, amely tisztán szórakoztatásra törekszik. Azért talán minden mozikedvelőnek érdemes ma is megnézni ezt a  filmet.

A történet :

( Orfeusz és Eurudiké mítosza elevenedik meg fekete szereplőkkel a Rio de Janeiro-i Karnevál idején.A villamosvezető Orfeusz halálosan beleszeret a volt szeretőjének haragja elől egy hajón Rióba menekülő Eurudikébe. Ám az elhagyott férfi a Halál Angyalának jelmezében megtalálja és megöli Eurudikét. Ekkor, hogy visszakapja szerelmét, Orfeusz - aki csodálatosan gitározik, és a környékbeliek szerint még a napot is előcsalja játékával, ha akarja - alászáll a Pokolba és természetfeletti praktikákkal megpróbálja feléleszteni a lányt...)


2011. március 5., szombat

Családok Éve - 2011






Részlet Szent Máté evangéliumából( MT 19, 3-6)

Egy alkalommal odamentek Jézushoz a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: " El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?"

Így felelt: " Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt az ember ne válassza szét."



           A család a házassággal kezdődik.


  " A házasság minden kultúrának kezdete és csúcsa"

                                                                                            ( Goethe )



A házasságot Isten találta ki! Ő megteremtette az első embert és a Földet, rajta minden állattal és növénnyel. Megteremtette Ádámot, az első embert.
Isten pedig meglátta, hogy nagyon egyedül van
Majd így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1 Mózes 2:18.
A férfiból teremtette az asszonyt.
 Isten terve és akarata, hogy házasság legyen. Az Úr először megállapította, hogy nem jó az embernek egyedül lennie. Nem jó sem a férfinak, sem az asszonynak egyedül élnie.!
A házasság egy bensőséges szeretetteli kapcsolat, amiben nap mint nap egymást segítik és a közös életük boldogulásán dolgoznak, egymás mellett jóban, rosszban kitartanak.





Énekek -éneke 


( részlet )


Én 2.8
Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
Én 2.9
Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Én 2.10
Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Én 2.11
Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult.
Én 2.12
A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.
Én 2.13
Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Én 2.14
Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
Én 2.15
Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!
Én 2.16
A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában).
Én 2.17
Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.
Én 3
Én 3.1
Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam.
Én 3.2
"Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem." Hiába kerestem, nem találtam!
Én 3.3
Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. "Nem láttátok, akit szeret a lelkem?"
Én 3.4
Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.





Idézetek:

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

                                                                         Hemingway



A család is... olyan valami az életben, ami becses... Olaj az élet lámpásában.

                                                                                       Gárdonyi Géza



Arra született az ember, hogy kínlódjon, vergődjön, de legyen mellette egy asszony, legyen mellette gyermek, család, mert különben nincs értelme a kínlódásnak.

                                                                                        Wass Albert

Az életben nem történnek "nagy dolgok". Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk - az "élmény" vagy "baleset", mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más "élmény", csak a család; s nincs más "tragédia", csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az "osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában - vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.

                                                                                       Márai Sándor

A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit. Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konvenciókban.

                                                                                Popper Péter



Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem.

                                                                     Popper Péter

Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.
                                                                 Wass Albert




2011. március 4., péntek

Sánta Ferenc könyve...







Sánta Ferenc regényeit, novelláskötetét már olvastam. Mindig is szerettem az írásait. Most véletlenül került a kezembe   A szabadság küszöbén „  c. könyve, ami Sánta esszéiből, vele készített riportokból, felszólalásaiból  íródott. 1993 -ban adták ki.

Élmény volt nyomon követni tiszta, erkölcsös eszméit, gondolatait.  Tárgyilagosan beszél írói pályájának gondjairól, mesterségének alakulásáról, az őt felnevelő környezetéről. Az igazság és az igazságosság védelmében szólal meg. Nyomon követhetjük megszívlelendő gondolatait egészen 1956. szeptemberétől a 90-es évek elejéig.  Érdemes elolvasni.

( Sánta Ferenc 1927. szeptember 4-én született Brassóban. 2008.június 6-án halt meg.

A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium hallgatója lett, de kicsapását megelőzve önként távozott. Alig húszévesen megnősült, négy fia született. A család fenntartása érdekében előbb bányászként, majd a kispesti traktorgyár, később a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkásaként dolgozott. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968-tól írói munkásságából élt.

1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, s írást kért tőle. Sánta először húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott, Sokan voltunk című novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain megjelent. A pályakezdő fiatal írók munkáiból 1955-ben megjelent Emberavatás című antológia Sánta egyik novellájának címét viselte, első novelláskötete 1956-ban Téli virágzás címmel jelent meg. 1956-ban a Petőfi Kör alapító vezetőségi tagja volt.

Az 1956-ot követő időszak írói és világnézeti válságának időszaka volt. Az egyén és a hatalom viszonya, az egyén erkölcsi felelősségvállalásának mértéke és módja foglalkoztatta az 1963-ban megjelent Az ötödik pecsét című regényében is. A nyilasterror idején játszódó parabolisztikus történetből 1976-ban Fábri Zoltán filmet készített. Ugyancsak Fábri vitte filmvászonra a társadalomfilozófiai kérdéseket boncolgató 1964-es, Húsz óra című regényt, amelynek lapjain egy riport hátterében négy, egymással összefonódó paraszti sors bontakozik ki.

Sánta 1966-ban ismét regénnyel jelentkezett, Az áruló témája a történelmet alakítók és elviselők konfliktusa. A mű drámaváltozatát Éjszaka címen először a Katona József Színház tűzte műsorára 1968-ban, majd később tévéfilm is készült belőle. Újabb regényt már nem publikált, 1970-ben Isten a szekéren címmel jelent meg novelláskötete, ezt követte a Kicsik és nagyok című válogatás. 1994-ben A szabadság küszöbén címmel adta ki esszéiből, cikkeiből összeállított kötetét.

Sánta Ferenc 1956-ban és 1964-ben megkapta a József Attila-díjat, 1970-ben Monte Carlóban az Arany Nimfa Díjat. 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
                                  ( MTI )


Rövid részlet a kötetből, amikor a szabadság fogalmáról beszél.

„ Felszólalás az Írószövetség közgyűlésén

      1989.


....A szabadság felé indultunk el. Afelé, amely olyan kategória, mely fölött megannyi elme gondolkodott és gondolkodik. Mi a tartalma, hol kezdődik és hol végződik?

Mondják – és magam is úgy vélem –, ott végződik, ahol a másik emberé kezdődik, tisztességben élőre gondolván. De egy dolog felől talán nem kell meditálnunk: a szabadság olyan dolog, mely az erkölcsből állít korlátot önmaga számára. 

Ha meggondoljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a szabad ember tulajdonképpen a legmegkötöttebb ember, mert nem tehet oly dolgot, mely áthágja az erkölcsi elv megannyi gátját. Nem tehet olyat, ami más ember méltóságát, más ember gondolkodását sérti, nem tehet más kárára s más jogos érdeke ellen. Számtalan ez a megkötöttség. Ha szabad így szólnom: olyanfajta dolog, mint a szerelem rabsága, mely boldoggá és kötötté egyformán tesz. Végső soron tehát azt jelenti, hogy a szabadság a szabad embert szolgáló emberré teszi! Egyenlő tehát a másért való szolgálattal. Ily módon kell mindannyiunknak felkészülni az időre, amely ránkköszönt.... "