2013. január 1., kedd

Bűvölet versben és zenében...









 Bűvölet







Tavaszi éjszakán gondolj reám

és nyári éjszakán gondolj reám.

És őszi éjszakán gondolj reám

és téli éjszakán gondolj reám.

Ha lennék tőled oly távol talán,

mintha más ország volna a hazám,

ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,

hanyattfeküdve, mintha óceán

habja himbálna, lágyan és puhán,

add át magad ott is nekem csupán.



Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.

Nappal minden fonákjára kerül;

imádjanak, lengjen tömjén körül,

gondolj nappal - búdul vagy élvedül -

elméd mire gondolni kényszerül;

de éjszaka rám gondolj egyedül.



Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,

a szélben, mely felhőkkel vív csatát,

hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád

megenyhülést, ha miattam reád

oly öröm árad, oly szomorúság,

fájásig nyomod homlokod falát.



A csönd csendjével susogja a szám,

az esővel esengem szaporán,

a hóval, mely szűk szobád ablakán

bedereng s - álmomban, s álmom után,

tavaszi éjszakán gondolj reám

és nyári éjszakán gondolj reám

és őszi éjszakán gondolj reám

és téli éjszakán gondolj reám





Jevgenyij Jevtusenko








"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”
 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése