2014. március 3., hétfő

Március elején... A tavasz közeledtén...






Nagy László

Üstökös tündököl


Márciusi fények,
havazó zegernye,
éles böjti szelek,
mit zúgtok fejembe!

megőrült a világ,
tajtékos a szája
s valahol vér csörög
fűre, ibolyára.

Pirosra dagadnak
zöld vesszőn a bimbók,
korhadt fán véresre
megérnek a ringlók.

Üstökös tündököl,
hallik suhogása,
vérhörpölő fejét
hajtja vértócsákra.






Hajnal Anna

Tavasz

Szelíden gyönyörű nap ontsd ereimbe tüzed,
semmihez sem fogható gyöngéd bimbó tavaszom
fakasszad végre virágba,
túl soká tartott a tél s lábadozó még s gyenge szívem.

Serkentsd pattanó rügy éltem félénk rügyeit,
biztasd : már nem jöhet fagy, nem csal meg többé az ég.
Hinni most oly gyönyörű,
kell most a hit s az öröm, szomja szívemre harmat.

Áldom most a telet, reménytelen éjszakákat,
jeges szomorúság terheit életemen,
mindent megér szabadultan,
érezni hogyan fakad ereim új melegéből
e bimbós félénk tavasz.






 Kisüt a nap


Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.



  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése