Anna örök... Juhász Gyula versei

Milyen volt..

                             

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

 

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

 

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

 

 

 

 

 Anna örök

                             

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

 

   

 

Szerelem

                             

Szép, ősi szó, mámoros messze illat,

Távoli akkord, fájó és örök,

Beárnyékozod borús álmainkat:

Égi követ liliomok között.

A végzet voltál vesztett ifjúságom

Szent tavaszában: élet és halál,

Bús életem és gyönyörű halálom

És elhagyál!

 

Emlékezem reád vigíliákon,

Könyvek és könnyek és borok között,

Ha elkerül a béke és az álom

S az elmúlás rút váza rám zörög.

Emlékezem és nem fáj már az élet,

Emlékezem és nem fáj a halál:

Szelíd arkangyal, nyilad erre téved
És eltalál!

Kattints rá!

 Dr.Hanisné Petró Valéria filmje Juhász Gyuláról