Érdemes megismerni,
zenéjét meghallgatni!
zenéjét meghallgatni!
Yanni
Görög származású zongorista, billentyűs, zeneszerző.
A zenész a Földközi-tenger partjainál, Kalamatában született, középső
gyermekként. Egy bátyja és egy húga van, akikkel kiskoruktól kezdve
magukba szívták a zene szeretetét, hiszen a családjuk sokat zenélt és
énekelt együtt. Szülei igazi görög srácként nevelték, rengeteget
halászott, úszott és iskolába járt, akárcsak az összes barátja. Egy
valamiben mégis más volt. Hatévesen már zongorázott, de az átlagos
zongoraleckék unalmasak voltak számára. Mivel hallás után azonnal
megjegyzett egy dallamot, csak az volt fontos számára, hogy megtanulja,
hogyan kell ezt újra megszólaltatni a zongorán.
Yanni nem csak a zenében volt tehetséges. Tizennégy évesen már megdöntötte a görög országos férfi 50 méteres úszás rekordját. Bár ezen az úton is tovább mehetett volna, ő inkább a zenét választotta. Gyerekkorát és Görögország iránt érzett szeretetét az olyan szerzeményei azóta is „hirdetik”, mint például a "Santorini," a "Nostalgia," vagy az "Acroyali."
1972-ben a szülei biztatására Minnesotába utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa a tanulmányait. A suli mellett helyi rock and roll zenekarokban játszott, és elkezdte kidolgozni saját zenei stílusát, amelyben a zongorát és a szintetizátort kombinálta. 1976-ban lediplomázott pszichológiából, és elhatározta, egy évet ad magának arra, hogy csak a zenével foglalkozzon.
A Chameleon nevű rock and roll zenekarban játszott, akikkel több államot is végigturnéztak. Már tudta, hogy kizárólag zenész akar lenni, így hamarosan meg is jelent első szólóalbuma Optimystique címmel.
Innentől kezdve arra szentelte minden idejét, hogy új hangzást kreáljon, új hangszereket fedezzen fel magának. Ezalatt az igazán kreatív és produktív időszak alatt két szólóalbumot is megjelentetett. Ekkor költözött Hollywoodba, ahol négy filmzenét írt és még további három lemezt adott ki. Ezek után minden évben újabb és újabb albuma látott napvilágot, és minden évben folyamatosan turnézott is, egyre több országban és egyre nagyobb helyszíneken. Minden egyes alkalommal újabb és újabb zenészt vitt magával, míg végül egy egész szimfonikus zenekarral állt színpadra. A legendás, Live at the Acropolis című koncertfilmjét 1993 szeptemberében forgatták a kétezer éves Herod Atticus Színházban Athénban. A nagy eseményt az amerikai PBS csatorna élőben közvetítette, így hatvanöt országban, mintegy félmilliárdan nézték végig. Ezek után nem csoda, hogy az ebből készült album hétmillió, a video pedig egymillió példányban fogyott el.
1996-ban újabb célt tűzött ki maga elé, amikor elhatározta, hogy ő lesz az első nyugati zenész, aki az indiai Taj Mahalban és a kínai Tiltott Városban is fel fog lépni. Mindkettő esetében óriási akadályokat kellett leküzdenie, de Yanni kitartása és türelme meghozta a gyümölcsét. Tribute című zenés videofilmje ezen a két koncerten készült. Ezt a különleges eseményt is mintegy 250 millió televíziónéző látta, bevételének egy részét pedig a zenész a Taj Mahal állagának megőrzésére ajánlotta fel.
2003-ban megjelent Ethnicity című, sorrendben tizenharmadik albumán Yanni újra felfedezte a szimfonikus hangzást, amelyet érdekes hangszerekkel kombinált, így többek között az ausztrál idgeridoo-val, a kelta hegedűvel, az örmény dudukkal és az indiai tablával. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve Yanni in Words címmel, amely azonnal best seller lett a New York Times eladási listáján.
Yanni úgy érezte, egészen másfajta, új tapasztalatokra vágyik, ezért a Grammy és Oscar díjas producerrel, régi jó barátjával Ric Wake-kel megalapította a Yanni-Wake Entertainment-et, amelynek célkitűzése nem csak saját produkciók gyártása, hanem a tehetségek gondozása is volt.
- Tudtam, hogy mindig is az instrumentális zene lesz a nagy szerelmem, de új horizontok felé akartam nyitni – mesélte a művész. - Úgy gondoltam, hogy szívesen nyitnám meg az ajtókat és adnék lehetőséget fiatal tehetségeknek azzal, hogy elénekelhetik és szöveget írhatnak a szerzeményeimhez, sőt az általunk készített mozi és televíziós produkciók zenéjének készítésében is részt vehetnek. Ők lettek Nathan Pacheco, Chloe, Ender Thomas és Leslie Mills.
A Yanni Voices: Live in Concert két évvel ezelőtt óriási siker volt, amellyel végigturnézta egész Észak-Amerikát teltházas helyszíneken, többek között a legendás Radio City Music Hallban. A mexikói turnéja is hasonló kirobbanó siker volt, a turnét jelölték a neves Lunas del Auditorio Díjra is. Az album meghódította a mexikói slágerlistákat, az ebből készült DVD pedig az Amazon.com oldalon néhány héten belül kirobbanó különbséggel vezette az eladási listát.
Yanni nem csak a zenében volt tehetséges. Tizennégy évesen már megdöntötte a görög országos férfi 50 méteres úszás rekordját. Bár ezen az úton is tovább mehetett volna, ő inkább a zenét választotta. Gyerekkorát és Görögország iránt érzett szeretetét az olyan szerzeményei azóta is „hirdetik”, mint például a "Santorini," a "Nostalgia," vagy az "Acroyali."
1972-ben a szülei biztatására Minnesotába utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa a tanulmányait. A suli mellett helyi rock and roll zenekarokban játszott, és elkezdte kidolgozni saját zenei stílusát, amelyben a zongorát és a szintetizátort kombinálta. 1976-ban lediplomázott pszichológiából, és elhatározta, egy évet ad magának arra, hogy csak a zenével foglalkozzon.
A Chameleon nevű rock and roll zenekarban játszott, akikkel több államot is végigturnéztak. Már tudta, hogy kizárólag zenész akar lenni, így hamarosan meg is jelent első szólóalbuma Optimystique címmel.
Innentől kezdve arra szentelte minden idejét, hogy új hangzást kreáljon, új hangszereket fedezzen fel magának. Ezalatt az igazán kreatív és produktív időszak alatt két szólóalbumot is megjelentetett. Ekkor költözött Hollywoodba, ahol négy filmzenét írt és még további három lemezt adott ki. Ezek után minden évben újabb és újabb albuma látott napvilágot, és minden évben folyamatosan turnézott is, egyre több országban és egyre nagyobb helyszíneken. Minden egyes alkalommal újabb és újabb zenészt vitt magával, míg végül egy egész szimfonikus zenekarral állt színpadra. A legendás, Live at the Acropolis című koncertfilmjét 1993 szeptemberében forgatták a kétezer éves Herod Atticus Színházban Athénban. A nagy eseményt az amerikai PBS csatorna élőben közvetítette, így hatvanöt országban, mintegy félmilliárdan nézték végig. Ezek után nem csoda, hogy az ebből készült album hétmillió, a video pedig egymillió példányban fogyott el.
1996-ban újabb célt tűzött ki maga elé, amikor elhatározta, hogy ő lesz az első nyugati zenész, aki az indiai Taj Mahalban és a kínai Tiltott Városban is fel fog lépni. Mindkettő esetében óriási akadályokat kellett leküzdenie, de Yanni kitartása és türelme meghozta a gyümölcsét. Tribute című zenés videofilmje ezen a két koncerten készült. Ezt a különleges eseményt is mintegy 250 millió televíziónéző látta, bevételének egy részét pedig a zenész a Taj Mahal állagának megőrzésére ajánlotta fel.
2003-ban megjelent Ethnicity című, sorrendben tizenharmadik albumán Yanni újra felfedezte a szimfonikus hangzást, amelyet érdekes hangszerekkel kombinált, így többek között az ausztrál idgeridoo-val, a kelta hegedűvel, az örmény dudukkal és az indiai tablával. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve Yanni in Words címmel, amely azonnal best seller lett a New York Times eladási listáján.
Yanni úgy érezte, egészen másfajta, új tapasztalatokra vágyik, ezért a Grammy és Oscar díjas producerrel, régi jó barátjával Ric Wake-kel megalapította a Yanni-Wake Entertainment-et, amelynek célkitűzése nem csak saját produkciók gyártása, hanem a tehetségek gondozása is volt.
- Tudtam, hogy mindig is az instrumentális zene lesz a nagy szerelmem, de új horizontok felé akartam nyitni – mesélte a művész. - Úgy gondoltam, hogy szívesen nyitnám meg az ajtókat és adnék lehetőséget fiatal tehetségeknek azzal, hogy elénekelhetik és szöveget írhatnak a szerzeményeimhez, sőt az általunk készített mozi és televíziós produkciók zenéjének készítésében is részt vehetnek. Ők lettek Nathan Pacheco, Chloe, Ender Thomas és Leslie Mills.
A Yanni Voices: Live in Concert két évvel ezelőtt óriási siker volt, amellyel végigturnézta egész Észak-Amerikát teltházas helyszíneken, többek között a legendás Radio City Music Hallban. A mexikói turnéja is hasonló kirobbanó siker volt, a turnét jelölték a neves Lunas del Auditorio Díjra is. Az album meghódította a mexikói slágerlistákat, az ebből készült DVD pedig az Amazon.com oldalon néhány héten belül kirobbanó különbséggel vezette az eladási listát.
Megjelent a http://zene.hu/yanni oldalon.
Kattanj rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése