Ma reggel sétáltam az utcán és
elgondolkodtam. Elgondolkodtam az emberi létről. A születésről, a gyerekkorról, szerelemről, a házasságról, az elmúlásról...
És valahogy ez a népdal jutott eszembe, amit valamikor régen nagyon sokszor dúdolgattam:
Annyi bánat a szívemen
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, Szívem ketté hasadt volna. Én elmegyek közületek, Isten maradjon veletek. Tőlem több panaszt nem hallasz, Kit hallottál, avval maradsz. Akkor jussak én eszedbe, Mikor kenyér a kezedbe. Akkor se jussak egyébről, Csak az igaz szeretetről.
És hallgassunk meg egy szép dalt a Csík zenekartól:
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése