Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán ( 1931.IX.9.-1976.VI.4.)

A legbensőbb érzések, gondolatok lenyomata a könyv. Titkok, melyeket sokáig nem olvashatott harmadik személy. A könyv a magyar színészet legnagyobb alakjának legintimebb életébe, gyötrelmeibe, boldogságába pillanthat bele az olvasó e kötet által.

( Kiadó: Kairosz 2003.)

„ Drága Mária, 1975. június 25.

Nem tudtam már elutazásom előtt jelentkezni, de szégyelltem magam múltkori gyengeségemért, agresszivitásomért, szemtelenségemért, amellyel szeretetükkel visszaéltem.

Hát hiába, az „ új élet „ még csak hajszálgyökerekkel kapaszkodik a régi televénybe…

Ideges vagyok. Nyugtalan, szorongó, ijedt, csonka szárnyaimmal kapkodok-csapkodok!

Valami érlelődik bennem, néha úgy gondolom, valamely új gyerek rugdossa a hasam falát és nem tudhatom, világra tudom-e hozni. Az is lehet, a szokott méhen-kívüli terheltségem az egész. Szeretném kivasalni az idegeimet, rugékonnyá tenni újra ereimet, hogy lusta vérem szabadabban áradhasson. De már sok a gátló lerakódás. Nehéz már a guanón legénynek lenni…

Most Szemes van. Anyám, nevelőapám, Bagó és 44 év emlékei parton, vízen és házban. Még a vitorláson is. Az elmúlás hullámai átcsapnak a fejem felett és az állandóság nem vigasztal. A víz kirakosgatja a partra, sok-sok színes szüntelen év hordalékát. Ülök a parton, szemezgetem Szemesen a szemetet.

Mit sem érek vele.

Éva, akivel, gondolom, minden gondokon és gondolatokon túl mindenképpen megtartjuk egymást, mint fatörzs a levelét, ág a gyökerét, bárhonnan fú is majd a szél – most Amerikában van. Túl az Óperencián. Jót fog neki tenni. Úgyhogy a dolog ezen része emberien elrendeződött. Tornászom, erősödöm – kínkeservesen tartom az elhatározásaimat. Lenni kell, lenni. Minek? A belső nyugalom nincs meg. Minden apróság felizgat, itt is a víz partján. De fekszem a homokban a napon, vizszintesen, kereszt alakban… És a függőlegest el nem érem!

Mint pohárban a pohos víz, zöldesen, bogárzón, minden vízszintesen fekszik bennem. A társadalom, a politika, a színház, boldogság, barátság, szerelem – szögetlenül, kereszt alakban elterpeszkedve.

Lassan minden elkorhad, vagy inkább rothad, elmászik. Szétviszik a férgek az egészet. Nem marad alattunk föld. Tíz felé húzzák, rágcsálják a gyökereinket. Nem látok előre semmit, valami nagy pusztulás előtt állunk. Mi állítólag kimaradunk belőle. És akkor?

Nem tudom hogyan, nem tudom kinek, nem tudom miért dolgozom: és mit?

Úgy mondják, 1976-tól jó éveim jönnek, de nagyon erősnek kell lenni. Én hát erősödöm, csak a lelkem kibírja. Ha ritkán is jelentkezem, a külső és belső, nagyon lassan tisztuló zavar az oka. De magyarnak kínlódott bolyongó bunyevác lelkem naponta arra jár Maguknál. Szívem és agyam lakatjának elhagyogatott kulcsai közül Budakeszin, a kapura akasztva lóg egy. A leginkább záramba illő. Köszönöm, hogy olyan gondosan vigyáznak rá.

Ha jelentkezem, ha ott vagyok jázmin illatú otthonukban, megtalálom magam.

Ez a bolondos levél, azt jelenti csak, végtelen szeretettel és hálával gondolok mindig Magukra. Meg, hogy fölfelé gyötröm magam a kútból…

Isten cirógassa életüket!

Zoli „ 

         - Mezei Máriához írt levele )

( Vigilia, 1977 június )

Filmjeit, lemezeit nézni és hallgatni kell!

Valóban színészkirály volt és marad is !