József Attila a másik nagy géniusz!

József Attila számomra Ady után a másik nagy magyar költő, akinek a verseit gyakran olvasgatom. Persze nemcsak a szerelmes verseit!

De most egy könyv kapcsán, amit 2008-ban a Barrus Kiadó jelentetett meg , a szerelmes költészetéből teszek közzé néhány verset.

És egy korai szerelmes vers!

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

A múzsákhoz írt vallomások

közül egy-egy vers:

KLÁRISOK

Klárisok a nyakadon,

békafejek a tavon.

Báránygané,

bárányganéj a havon.

Rózsa a holdudvaron,

aranyöv derekadon.

Kenderkötél,

kenderkötél nyakamon.

Szoknyás lábad mozgása

harangnyelvek ingása,

folyóvízben

két jegenye hajlása.

Szoknyás lábad mozgása

harangnyelvek kongása,

folyóvízben

néma lombok hullása.

( 1928 nyara )

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

magamba bújtam volna, nem lehet -

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936.május

Judit

Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már,

be kell gyújtani.

Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,

mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves,

nem öleltelek,

mikor nem civakodtam és nem éreztem, hogy

nem vagyok veled.

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ

s félelmetesebb.

Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,

ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.

Merengsz még? Aludj:

egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze

s rám ne haragudj.

1936